Szitál a köd.
Csöndes magányomban,
akár egy megfáradt hadvezér
meredten nézek magamba.
Sok-sok éve,
hogy akkor, egy utcán,
együtt dobbant a szív, s az embert
elragadta a haláltánc.
S csak dübörgött,
lobbant-robbant a szél.
Az a mocskos, gyűlöletteli:
s a ruszki ölt mindent, mi élt.
Ó, ötven év!
Ez mind-mind eltelt már,
de mégis érzem a lelkemben,
hallom még a tankok zaját.
Emberöltő
év, oly réges-rég volt.
S ha a nép ma újra zendülne,
Velük mennék, élnék újól.
És most érzem:
az ajkak remegnek,
régi ember sokat látott, bús
szeme ontja az érzelmeket.
Ötven évig
nyugodtam nyugtalan.
Álmatlan éjszakáimból most
újra ébredek a nagy napra.
Nyughass világ!
Nincs még itt az idő,
hogy a világot megváltsuk.
Borús kép most még a jövő.
Mennyi minden
vár még ránk, s az éj,
a gyönyörű, befedi vágyam,
mi kitörni készül oly rég.
Millió fény,
tűz, szikra pattan.
S most nem tankokkal, nem ágyúval,
de megszólal a nép szava!
2 hozzászólás
Ez az utolsó (ha a hozzászólásaimat olvasod ezt hagyd a végére és fordítva haladj kérlek), nem írt még hozzá senki és egyfajta összegzésnek szánom. Elolvastam minden felntlévő művedet (tudom, én ezt visszafelé nem várhatom el, mennyiségi problémák miatt). A többség nagyon jó, sőt még annál is több, egy-kettő igazán nagyon elnyerte a tetszésemet. Természetesen hibák is vannak benne… De furán is néznék, ha odavernél Adynak, Radnótinak és a többieknek. Szerintem van benned tehtség, csak arra vigyázz, hogy ne csak egyoldalúan írj (ne csak egy témáról). Persze, tudom az ember általában nem úgy ír verset, hogy na akkor ezt most leírom-megírom ezzel és ezzel a témával, hanem ez adja magát. Arra próbálj ügyelni, hogy akkor is (arról is) tudj írni, ha épp jó kedved van. Mert az emberekben az is legalább akkora (ha nem nagyobb) tetszést vált ki, ha az örömeidet is megosztod velük. Azt hiszem nagyjából ennyi. Tetszettek, és van tehetséged a dologhoz, szóval csak gratulálni tudok, és bíztatni, hogy folytasd… Minél többet, minnél töbször…
Kedves Tamás!
Akkor én is ide írom összegző "megköszönéseimet"! Nem szeretnék odavágni se Adynak, se Radnótinak, hiszen nekik nem is lehet. Úgy gondolom még fogok fejlődni a versírás terén, és tizenhét évesen ne várjon tőlem senki csodákat. Én mindig próbálkozom "boldog" témákban is írni, de azok valahogy sosem sikerülnek olyan jól, hogy érdemesek legyenek arra, hogy ide feltegyem őket. Ez van. talán egyszer.
Köszönöm hozzászólásaidat, örülök nagyon, hogy tetszettek a verseim többsége. A te verseidre vonatkozó dolgokat meg majd ott írom le! 🙂
Pussz!