Nézem a múlt fényképeit,
életem megszakított álmait,
pipacsszín pajkos mosolygásoktól
éjsötét, csillagtalan összeomlásig,
majd a levendulamező hajnali
illatába burkolózó újrakezdésig,
remélve áttetsző patak szelíd, s
szerelem-kavicsokat sodró hullámait,
hegy ormán a világ elterülő tájait,
hol végtelenbe veszve ölelhetlek
napfelkeltétől holdnyugtáig.
1 hozzászólás
Kedves Hayal!
Nagyon szép érzésekkel,
képekkel díszített írás!
Széretettel:sailor