Tétlen percek, órák, napok,
nap mint nap csak unatkozok.
Nem gondolok semmi másra,
állandóan csak az alvásra.
Lustálkodom nap mint nap,
bámulom a falakat,
egész nap csak álmodozok,
s közben persze elszunnyadok.
Unatkozni szörnyű dolog,
látni, hogy mások milyen boldogok.
Ez így tovább nem mehet,
akkor hát mitévő legyek?
Főzzek, mossak, takarítsak,
vagy a bátyámmal ordítsak?
Egy idő után megunom,
s tovább bámulom a pókokat a falakon.
Szörnyű végtelen unalom
éjszakákon, nappalokon.
Unatkozni nem bűn, tudom,
de egy idő után ezt is megunom.
(2001. 01. 21.)
7 hozzászólás
Vicces, és rímes! Nekem tetszett, de ne unatkozz, írj a szabadidődben!
Csatlakozom Heather Bayhoz.Inkább foglald le magad írással, vagy más értelmes dologgal. Pl. írj verset arról a pókról, amelyet a falon láttál. A versed humoros és ülnek a rímek. Üdv. Túri I.
köszi a véleményeteket, de amint láttátok ez a vers már nem most íródott, meg amúgy annyira nem szoktam unatkozni, csak valamiért írnom kellett egy ilyet.
köszike:)
Írj, ne unatkozz, mert jó gondolataid vannak!
Gratulálok!
A.
Köszi véleményt, mostanában ez a csapás már nem fenyeget. 🙂
Szia!
Jó kis vers. Egyszer velem is előfordult már, hogy unalmamban írtam egy verset. (Az nem lett ilyen jó… 🙂 Mostanában inkább szabadverseket olvastam, és jólesett a 4X8-as fome, amit egyébként én is kedvelek. De néhol kissé megbicsaklott a dolog. pl. 3. vsz:
"látni, hogy mások milyen boldogok." Itt már a ritmus rovására megy a dolog.
köszi a véleményt, nem tűnik megbicsaklásnak, de lehet, hogy másoknak is. Szia: Aniszirk