Ünnepek jönnek, ünnepek mennek,
mindegyik más, egyedi a varázs,
van még bőven mire emlékezned,
habár folyton változik az arány.
Az arány, a szeretet mértéke,
gyermekként az egész áradt feléd,
mindenki leste van-e értéke,
szívedhez elér, mit tártak eléd.
Aztán te akarsz adni, kit szeretsz,
visszaragyog rád a szeme tükre,
vágyod, hogy ő is örüljön veled,
és beteljesül a lelked üdve.
S mikor gyermek érkezik családba,
új érzések lesznek rajtunk úrrá,
mindenki az ő örömét várja,
szeretete tesz bennünket újjá.
2 hozzászólás
Drága Rita,
gyönyörű verset ünnepet teremtett bennem…gyönyörűre írtad.
S mikor gyermek érkezik családba,
új érzések lesznek rajtunk úrrá,
mindenki az ő örömét várja,
szeretete tesz bennünket újjá.
Köszönöm az élményt,
Szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves méltató soraid. Mindig meghat a szereteted, ami árad a műveidből és a hozzászólásaidból is.
Szeretettel: Rita 🙂