Ünnepvásár

Rojtos, elszakadt eszme rongya leng,
poéta lelke lángját oltja itt,
étekül látod megmaradt a szleng,
s kinyitja sorra bóvli-boltjait

eléd pakol, mit lelked úgy kíván,
csillogó pengét és rozsdás láncokat
s a pult alatt, bárkinek nem, biz’ ám,
neked lapul egy széttört áldozat

amott a másik roskadt asztalon
kufár kínálgat ezüst pénzeket,
nem ritkaság e csillogó halom
nem férsz oda. csak innen nézheted.

itt tekercs, plakát, és nyelvelő papír
bölcs titokszók és sápadt közhelyek,
színdarabok, képzelhető manír,
s a földre hullva sok-sok ékezet,

ott rongybábok sora, élethű, beszél,
miközben cérna húzza lengő karjait
a bábjátékos ebből jól megél
mi foszlik már, csak azt adja el itt.

nagy hangot és hamis derűt kohol
a kocsmasátor, mit pálinka fűt,
rekedt hangon dalol az alkohol
kék lánggal égő édes keserűt

nyilvános vágás a hentes-asztalon
a jó tömeg kívánva vért velőt
nyomul hogy lássa. nagy szent borzalom
és meg sem hallja a létért érvelőt

majd fáklyafények gyúlnak szerteszét
s a rőt színekbe kék szálak kuszálnak
szalag köti a hörgő éj kezét
tocsog, ragad a szétolvadt utálat…

a hajnal félve jön, hogy mit talál a téren,
kék víz folyik, de hála Néked, vér nem
a sárban dal, mely mára véget ér.
lesz még ünnep.. szőlő és lágy kenyér..