Anya
gyere haza
az ég szürke köd esik s te messze vagy
végtelen messze
nem is tudjuk hogy az altatásban merre jársz
minden nappal minden este
miket élsz át
merre bolyongsz
hiányod átjár minket
mint szél a fákat
fénytelen virrasztó éjszakákon
oson közöttünk a bánat
és a csönd dübörög
csak azt tudjuk hogy lélegeztetnek
a géppel
hogy
tereád most
fehérbe öltözött lelkiismeretek
vigyáznak
mi könyörgünk teérted az Úrhoz
hitetlen hívők
hogy gyógyulj meg
mert
nagyon hiányzol
Január hava elején vagyunk
az Úr
kapui előtt térdre hullva
rimánkodunk a hideg csöndben
hol csak a felbúgó orgonák jelzik
tékozló életünket
uram segítsd meg őt
gyermekeink anyját
hogy haza térjen
hogy legyen úgy
mint volt
hogy legyen úgy
ahogy régen
7 hozzászólás
Jaj, Istenem…. Csodaszép, kedves István…
Veled imádkozom…
Szeretettel: gleam
Köszönöm szépen kedves Gleam!
Fájdalmasan szép vers, kedves István.
Kívánom, hogy úgy legyen, ahogy kérted!
Szeretettel,
Ida
Mit is lehet ilyenkor szólni?
Összeszorul a szív kedves István.
Kívánom.
"hogy legyen úgy
mint volt
hogy legyen úgy
ahogy régen"
Szeretettel
Ica
Köszönöm nektek együttérzéseiteket !
Szívfakasztó, a csontokig hatoló a versed. Én is a legjobbakat kívánom, hogy gyógyuljon meg és épüljön fel és ez a rémálom véget érjen.
Gyönyörű sorok.
Üdv. : Tamás
Kedves Tamás !
Kedves szavaidat köszönöm, sok támogatás ellenére a rémálom rémálom maradt.Bár meggyógyították volna!
Köszönöm együttérzésed
István