Üres itt minden ezért, a telibe vágyik
Számon kérné magát, a múltja hibáit
Valami azt súgja neki idő van felállni
de nem tudja érezni Miért csinálja
Képes ő mindenre. Az iskolát kijárta
Felzabálta az életet ez lehet a hibája
Se istene, se ura! Ezt maga vállalta
Azt hitte mindenbe belesétálhat
Megérti ő a másikat! Mindenkit is látott
ott volt mindenhol tuti és te is láttad
De nem szabadott volna neki elbaltázni
önmaga jövőjét kellett volna megcsinálni
Ha tudnád kiről írok biztosan sajnálnád
És nem értenéd, hogy mi a hibája
Normális Ő nagyon is tudjátok
De most üres lelke és múltját sajnálja
Kitűzi céljait akár versenybe is szállhat
Nehéz őt elkapni mert az az ő világa
Felnézünk rá néha csodának látjuk
De semmi csoda benne, csak kívántuk
Tűnődöm rajta ahogy ő szokott máson
Hogy lehet üres a szíve lelke a picsába
Hiszen ő is megérdemelné a jóságot
Elmúló évei helyes velejáróit
2 hozzászólás
“most üres lelke és múltját sajnálja”
Tévedni emberi dolog. Meg kell tudni bocsátani magunknak, hogy aztán meg tudjunk bocsátani másoknak. Visszanézve az életünkre bizony lenne okunk keseregni, de az már késő bánat. El lehet siratni, majd tanulva azokból tovább kell menni.
Szeretettel: Rita
Köszönöm! Mindig nagyon jól esnek értékes szavai!