Tengermély az est.
Színekben tobzódó képeket fest
a világtalan a vaknak,
az angyalok munkásszállásokon laknak.
Fekete csillagok kapaszkodnak az égre,
fáradt sötétségre
nyílik a mennyországból az ablak,
az angyalok munkásszállásokon laknak.
A szomszéd galaxisba költözött az Isten,
nincs több dolga itten.
Karácsony másnapján romba dőlt a paplak,
az angyalok munkásszállásokon laknak.
A mustármagból a semmi csendesen kinő.
A valutázó idő
tavaszra váltja a telet,
és csoszogva eljár az emberek felett.
8 hozzászólás
Helló!
Kicsit elvont, viszont nagyon érdekes ez a vers. Komor, belefásult és mindhalálig elmés. Ilyen világban élünk, nincs mese… az angyalok munkásszállásokon laknak. Ezzel megfogtál.
Köszönöm, élmény volt olvasni.
Kreeteeka
Régen olvastam ilyen érdekes verset. Nekem újdonságként hat, hogy az angyalok munkásszálláson laknak, és az is, hogy "A szomszéd galaxisba költözött az Isten,
nincs több dolga itten." Nos, utóbbival nem értek egyet, hogy miért is ment el éppen most, amikor legtöbb dolga lenne a világunkban, ráadásul annyi, amihez segítséget kellene kérnie, mivel nem győzné a sok munkát, hogy rendet tegyen a megvadult emberiség között.
Nos, ezeket csak úgy tréfaként jegyeztem meg. Nagyon tetszett az írásod.
Üdvözöllek.
Jaj, ez fantasztikus, mindig meg tudsz lepni! Elöször azt gondoltam, az angyalos sornak kéne lennie az utolsónak, de ez a koncepció is érthető, nem kötözködöm. Talán a 10. sornál érzek valami kis ritmikai hiányt, de talán egy-két plusz szótag segítene. Amúgy döbbenetes: "valutázó idő", "a szomszéd galaxisba költözött az isten", stb. stb. Irígyellek ezekért a képekért, fogalmazási készségért. Nagy-nagy gratula! Poppy
Pont ilyen most a hangulatom… telitalálat!
A versed bizony, egyáltalán nem üres. A mélabús hangulata ellenére képies és mozgalmas. Nagyon tetszik.
Nyert. nyert. nyert.
Nekem is döccen egyet a 10. sorban, de egyébként… nyert.
Szia!
Talán nincs olyan messze az a szomszéd galaxis, és talán még nem annyira üres az ember, ott, belül. Gratulálok a versedhez!
Üdv.
Sziasztok!
Köszönöm, hogy olvastátok a kis "üreskémet", és köszönöm az elismerő véleményeket. Kíváncsi voltam, hogy a Karácsony és a Szilveszter emelkedett hangulata után milyen hatása lesz az írásnak. Nem is mertem rögtön feltenni, 25-én reggel írtam.
Való igaz, hogy a vers a kiábrádultságról, kiüresedettségről szól, de én ennek ellenére optimista ember vagyok vagy inkább pozitív gondolkodású. A szónak eredeti értelmében, tehát nem csak azt veszem észre, ami jó (illetve, amit én jónak gondolok), hanem mindazt , ami VAN (a pozitív szó ezt jelenti:van).
A tizedik sorról: a legtöbb versem tele van döccenőkkel, amiket többnyire tudatosan szórok szét, mert az élet maga is döcögős. Kátyúkkal nehezített úton járunk, de én az egyenetlenségekre nem haragszom, még csak nem is kedvetlenítenek el hosszú távon, mert az élet részének tekintem őket, sőt a kátyú aztért van, hogy kijavítsuk, és közben ügyesedjünk.
Mégegyszer köszönöm a figyelmeteket, üdv/vaj.