Roncs hajó kódorog a bú veszett vizén
lélekvitorlája szétszakadva leng
foszlott, rongyos és dúlt szellemként kereng
-Íme, jövendő népek: hát ez vagyok én!-
Nem vágyik csendre, sem jajra vagy szépre
széttörte hurrikán, minden darabja árva
egykor nyílt szívét hideg kéz bezárta
Díszes zászlóit megvetően tépte.
Nem hajtja előre sem szél sem nyitány
-egykor zenével telve fedélzetem-
nem hoz megnyugvást bódító kegyelem
Nincs ami élteti: nincsen kapitány.
Rovott sorok a tört árbockosáron
nem üzenet, de áldás, végzet ez
a hajóorra vészeső permetez
És nem viszi messzire az örök álom.
Lehanyatlik lassan, hideg sötét
s halálízű víz öleli körül
érzi, ő fel többé nem kerül
S némán éli halott életét.
11 hozzászólás
Szia! Már a címről is a Részeg hajó jutott eszembe, aztán magáról a versről is. Tetszik, szépen van megalkotva. A végére egyre fogynak a szótagok, ez szándékos? Mert ha igen, akkor megvan a maga jelentése. Gratulálok!
(ejnye, matekdoga közben:)))
Szia! Nagyon szép lett ez a vers! Tetszik! ( Hát igen a hangulata is olyan mint egy matek doga közben, szomorú és reménytelen)
Ahogy elolvastam az jutott eszembe, mindjárt folytatod azzal, hogy jön egy ember akinek így is kell, és fontos, és rendbe teszi, és együtt járják újra a tengert. Tényleg nagyon szomorú, de, mintha valahol láthatatlanul ott ülne a sorok közt a remény. Egy matekdogához képest, hosszú, de jól megszerkesztett vers.
Köszönöm a hozzászólásokat!
Velencia: Őszintén szólva nem nagyon szoktam törődni a szótagszámokkal, inkább egyfajta belső lüktetést követve írok. Aztán gondoltam rá, hogy nem jól van ez így, hogy így rövidül a végére, majd rájöttem, hogy mégis: elég jól ki lehet vele fejezni az élet, a szép élet rövidülését, azt hiszem. Nem akartam koppintani a Részeg hajót, de tényleg hasonló a kettő, ám erre csak utólag jöttem rá. De a hajó-motívumot elég sokan felhasználták már és még fogják is…
Beya: Örülök holgy tetszik! A matekot meg egyeltalán nem értem, öt perc után feladtam a dolgot.
Scherika: Lehet, hogy folytatni fogom, nem tudom még. Remény? Lehet, észrevettem már magamon, hogy nem szeretem túl sötéten hagyni a dolgokat. Bár ebben azért én sem találok túl sok reményt.
Még egyszer köszönöm a reagokat, üdv.: Miléna
Elég sokmindent írhattál matematikadolgozatodra.
Jah, nem írtam a versről: Csak beleolvastam itt-ott, meg elolvastam a véleményeket, hogy tudjam, ki lát jól és ki nem.
Hát igen, rendkívül sokat: felírtam a feladatokat, és ennyi.
Üdv!
Szép vers, szép képekkel. Ismerős érzés: én is roncs hajóként szoktam kódorogni a matekórák vihardúlt tengerén. 🙂 Öh, izé a befejezés nem éppen optimista, de nekem pont így tetszik.
Gratula.
Flex
A kedvencem Tőled…
Köszönöm, kedves vagy. 🙂
Nekem is tettszik 🙂 A Titanic sziluettjét képzeltem el miközben olvastam 🙂
Üdv: Oli