Mikor a sok gond, probléma utolér és űz,
akkor rombolja le lelkedet az üres tűz.
Fáradt vagy, életed kiégett, puszta, rideg,
Rettegsz, hogy minden így marad: nyirkos és hideg.
Ám akkor egy szikra hirtelen lángra lobban,
Arcod kipirul, szíved roskadásig dobban,
Őrjöngsz és ordítasz, mintha szakállad tépnék,
Cafatokra hullik az is, mi rajtad ép még.
Csak pörögsz, pörögsz, mintha meg akarnál veszni,
Vulkánod csak látszat, hisz nincs szívedben semmi.
Vad erőd most itt van, felemel és dédelget,
Holnapra cserbenhagy, ha kiszívta véredet.
Megint összeroskadsz, megmoccanni sem bírsz már,
Összes bűnöd gyötör, kibírhatatlanul fáj.
Életed romokban, a szerelmed elhagyott,
Szeretet ha volt is rég, örökre megfagyott.
27 hozzászólás
Szia!
Versed nagyon jó lett. A minden napi taposómalomban borzalmasan el lehet égni, az anyagi javak utáni hajsza teljesen felőrli emberek és kapcsolatok sokaságát. A versed felér egy segélykiáltással ezen emberek érdekében.
Maristi
Kedves Maristi!
Igen, ez a vers valóban akár egy segélykiáltásnak is megállja a helyét. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
szija, huh a cím választás nagyon jó:)az tetszik a legjobban, de az egész vers a helyén van:)
Köszönöm, Daisy!
Mintha a mániás depressziót írnád le. Nekem legalábbis annak látszik. Szörnyű betegség! Persze egy egészséges ember is érezhet így, ha minden reménye elhagyta. Jó a versed.
Szeretettel: Colhicum
Kedves Colhicum!
Véleményem szerint a mániás depresszió még nem kóros szakaszait egy kimerült ember is átélheti. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Elgondolkodtató vers, szomorúan félelmetes érzéseket nagyon jól átadtad…, s a cím nagyon találó. Gatulálok Rozália remekül sikerült káltásod, mely egyben figyelmeztet is!
Köszönöm Neked, Sleepwell!
Nekem egy magára maradt "öreg" ember kiáltásainak tűnnek. Jó !
Szia Boer!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Micsoda kettősség! …és mégis egy…
Gratulálok!
Kedves Gyömbér!
Jól látod, ez az állapot valóban egy. Köszönöm látogatásodat.
Rozália!
Bizony van, hogy elhagy a remény, s a tűz
s minden gondolat a szakadékba űz.
Nagyszerű vers!
A Te hozzászólásodnak is örülök, Félix!
Megrázó, elgondolkodtató, és félelmetes ez a versed, de nagyon a helyén van.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm Zagyvapart, hogy hozzászóltál.
Szia!
Nagyon szép!Erre csak ennyit mondhatok!
Hiába van hogy minden fáj,
Menni kell, mert menni muszáj.
Köszönöm Stevee, hogy olvastál.
Rozália
Mondják:"ami az embernek jól esik az vagy káros az egészségre, vagy bűn.."A bünben beleroskadok bármikor.Grt.Z
Köszönöm Neked, Zarzwieczky a látogatásodat.
Rozália
…telitalálat arra a bizonyos érzésre…pontosan így van(így lehet), amikor elszakad egy húr ott belül. Nagyon kifejezően, gyönyörűen érzékelteted az extatikus lekiállapotot.
szeretettel gratulálok:Roni
Köszönöm, Roni!
húh szép volt a legszebb sorok nekem :"Őrjöngsz és ordítasz, mintha szakállad tépnék,
Cafatokra hullik az is, mi rajtad ép még." a rímek miatt nagyon tetszett többször el kellett olvasnom 🙂 köszi
Köszönöm, Beliliafesz!
remek vers… gratulálok
Köszönöm szépen, András!
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszti!
Korabeli remek versedet a Véletlenül hozta elém. Nagyon sokan olvasták, de én csak most jutottam hozzá. Nagyon komoly a téma, amiről írtál szeretet nélkül mit sem ér az élet. Jó volt olvasni, örülök, hogy véletlenül találkoztam vele.
Szeretettel olvastam: Kata