Hibátlan-szürke, úri parádé,
mint parfümgyár tömény lehelete.
Díszesen csomagolt, óriás csokoládé,
mézes-mázos masnik bonboniere.
Sehol egy ránc, egy hajtás,
vasalt arcok festett mosolya.
Aranyló fénnyel villogó ujjpercek,
előreírt forgatókönyv doh-szaga.
Valódi álcák mögött ál-valóság képe
színtelen színekkel palettára téve.
Tucatképeket festő, kikiáltott művész
műértő-közönség kényére-kedvére.
Estfénye-szónoklat zuhan a csendre,
feszülten dadogva a papírszövegbe.
Ki írta? Ki érti? Ki mondja: tényleg?
Végét jelentő, buzgó éljenzés a lényeg.
Hibátlanul szürke, úri parádé,
mint parfümgyár bűzös illata,
sehol egy ránc, végtelen tánc,
vasalt arcok feslett mosolya…
3 hozzászólás
“Ki írta? Ki érti? Ki mondja: tényleg?
Végét jelentő, buzgó éljenzés a lényeg.”
Érdeklődéssel jártam nálad és tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Ildiko!
Tetszett nagyon!
Eltalált gondolatok az úri parádéról-król!
“Valódi álcák mögött ál-valóság képe
színtelen színekkel palettára téve.”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm, örülök hogy olvastad, és annak különösen, hogy tetszett!
További szép napot és kellemes húsvétot kívánok!
Ildikó