Ürítik a tárat, szállnak a golyók,
Fúródnak beléd, tépkedik a húsod.
Fúródnak, tépnek, marcangolnak sajgón,
Nem kímélnek, haladnak szívedhez fájón.
Tartanak mind előbbre,
Megállást nem ismerve,
Törve, szakítva, tépve,
Hasítva, fájva, vérezve.
A bódító fájdalom
Árad szanaszét,
Falakba nem ütközik,
Teljességgel megbénít.
Az ütött lyukon keresztül
Kicsordul egy vércsepp,
Végigfolyva testeden,
Ruhádba égve.
Egy bolond százat csinál,
Mondják az emberek,
Semmi sem jön egyedül,
Az egy cseppből tenger lett.
Mindent elborító vörös tenger
Áztatja, színezi a talajt, s tested,
Kúszik a hideg végig benned,
Csontodig hatol, felemészt mindent.
Szédülsz már, nem kűzdesz,
Csendesülsz, erőtlenedsz.
S jön az álom, a hideg tenger,
Mi akarva, akaratlanul elnyel…