Elárulom neked
az utam fogalmát,
Isteni Édened
Elrejtett titkát.
Körül van az véve,
El van az már rejtve,
Hogy a pogány ember
Többé be ne lépjen.
Csillámló habokkal
Odabent játszanak,
Csalogány mosollyal
Minket odacsalnak.
Ott minden ígéret
Beteljesedhetne,
Minden földi Élet
Odabent élhetne.
Mégsem lehet az úgy,
Onnan nincsen kiút.
Tökéletes lakhely
Egy hívő szellemnek.
Ott nincsen háború,
Nem folyik más vére,
Csupán az Igaznak
Támad fel Emléke.
Nincsen ott a Halál,
Minden szép és békés,
Várat magára
Az igaz megtérés.
Bölcseknek szárnyain
Oda be nem léphetsz,
Krisztus nyomdokain
Újból visszatérhetsz.
Rögös oda az Út
Ádámnak bűnétől,
De felerősödtél
A Bárány vérétől.
Minden Út kinyílott,
Nincsenek kiskapuk.
Térj meg és kövessél
Krisztus utamon!
Ez az út Tőle van,
Az ő Kegyelméből,
Örök hálát zengjünk,
Édenbe értünk.
2 hozzászólás
Nagyon hamar eltűnhetett versed a főoldalról, mert én is az Ajánlják közt leltem rá. Pedig igazán jól megalkotott, csengő rímekkel ellátott vers.
Engedd meg, hogy két (csupán külsőségekre vonatkozó) ajánlást tegyek.
Az ilyen verstanilag is szabályos verset máskor ne helyezd középre, jobban mutat a helyén, a lap bal oldalán.
Másik: Ahhoz csak gratulálhatok, hogy a klasszikus verselést és versformát választod, mivel az az igazi verselás. Azonban annyiban eltérhetünk mi, a korabeli nagyjaink követői attól a szokástól, hogy nem írunk minden sorkezdést nagybetűvel, csak akkor, ha az egyben a mondat első betűje is!
Szép gondolatokat rejtő versed jó volt olvasni.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm a kritikádat! A nagybetűs kezdés valahogy megszokottá vált nálam, mondhatni hagyománnyá.
Oratus