Valahová elindultam.
Nem láttam az utat,
melyről hittem,hogy por
soha nem lepte,
virág,fákövezte mező,
napsütötte rét,
egy falat kenyér,
melyet ha megszegek-
vadul csap át képzeletem,
meleg,puha simogatásod érzem.
Megszegtem..
Utam..
By ezüstnyárValahová elindultam.
Nem láttam az utat,
melyről hittem,hogy por
soha nem lepte,
virág,fákövezte mező,
napsütötte rét,
egy falat kenyér,
melyet ha megszegek-
vadul csap át képzeletem,
meleg,puha simogatásod érzem.
5 hozzászólás
Kedves Ezüstnyár!
Az úton rengeteg a leágazás, nehéz felismerni, melyik is az üdvözítő.
Szia! Szerintem ez egy szép vers. Egymás után jönnek a képek. Az élet út. Az út élet. És kicsit Arany Vándor cipó című versét juttatta eszembe, a napokban olvastam épp azt is. Üdv. Zemy
Kedves Zemy!
Nagyon köszönöm megtiszteló soraid.
Üdvözöllek
Kedves Ezüstnyár!
Különös-kellemes hangulatot áraszt versed. Nem igazán értem a két pontot nálad, de látom, előszeretettel használod. Vagy egy kellene, vagy három, a címben meg nem indokolt egy sem. Persze ez csak az én magánvéleményem. Ja, és falat kenyeret nem lehet megszegni, csak egészet (és pl.l ígéretet), de ez valahogy mégsem zavart olvasás közben, úgy vitt a lendület:)
Kedves Borostyán!
köszönöm megtisztelő soraid,értékelésed.
Már csak így vagyok én ezzel,csetlő-botló,írogatni próbálkozó emberke.
Meg kell találnom a pontok helyét és számát,de hiszen még önmagamat is.
Egy falat kenyeret vlóban nem lehet megszegni,de az "úgy kell,mint egy falat kenyér" gondolata,érzése minden tudatosság nélkül kikivánkozott,így maradt,a teljesség igénye nélkül.
Köszönöm,hogy olvastál.