Utazás

1.állomás – Székesfehérvár

Az én kérésem csak az volt,
hogy gyere velem
erre az egy útra!
Nem kértem körutazást,
melynek vége nincs
– csak egy utacskát,
velem.

Te mégsem indultál.

2. állomás – Gárdony

Merre induljunk- kérdezted
és én csak vonogattam
vállaim.
Majd forogni kezdtem
egy fadarabbal kinyújtott kezemben
mutatva az utat
körbe – körbe.

Széles e világ a miénk.

3. állomás – Velencefürdő

Az út poros volt.
Lábaink vittek,
nem tudtuk merre,
csak a poros utat éreztük,
a forró levegőt,
nyári szellőt, mi nem hozott frissülést.

Szép volt az az út.

4. állomás – Velence

Úsztál már tengerben?
Határtalanul jó
a nagy kékség
mindenütt.
Benned is az van akkor
– nagy kékség
és határtalanság.

Képes vagy ott gondolkodni.

5. állomás – Kápolnásnyék

Lassan 32 éve utazom.
Sok vagy kevés?
Nem tudom.
Azt sem, hogy szép volt -e
vagy rossz idáig…
Utaztam, várakozással,
állomásokkal,
átszállásokkal,
gyors és lassabb járművekkel.
Utazom.

6. állomás – Pettend

Légy utitársam!
Nem tudom, merre haladok,
haladok e egyáltalán…
De gyere velem
– kettesben a toporgás,
útkeresés is jobb!

7. állomás – Baracska

Sűrű fák közt
vezetett az ösvény
melyen lépkedtem.
Szél fújhatott,
de én nem éreztem
csak a fák susogását hallottam.
Fülembe súgtak,
de nem csak azt érték el vele,
hanem egész bensőmet is.

8. állomás – Martonvásár

Tárgy.
Belehasít a szobába,
kettészeli addigi közös életünk.
Fáj.
Mégis talán így lesz jobb,
hasznos tárgy került be
az életünkbe.

Térelválasztó.

9. állomás – Tárnok

"Szabad ez a a hely?"

Vonaton, buszon
vagy a szívedben?
Eltölthetek kis időt veled?
Ha szép az út,
kettőnk gyönyörűségére van,
esetleg maradhatok?
Veled…
ha szabad ez a hely.

10. állomás – Érd-alsó

Kitárva szívem ajtaját,
vártam nap mint nap
A Csodát.
Aztán elmaradt a csoda,
annak várása is
immár csukom be szívem ajtaját,
már csak résnyire van,
amelyen húzom be,
a csoda aranyfonalát.

11. állomás – Érdliget

Fájdalmas volt a szembesülés.
Elkerülhetetlensége miatt
kemény is
és könyörtelen.

Fájdalmas volt szembenézni
önmagammal.

12. állomás – Nagytétény

Lassan befut a vonat,
a pályaudvar zsibongása
majd elnyomja gondolataimat.
Sűrű tömegben mit hallgassak én?
Merre nézzek én?
Ódon kastélyok gyermeke
az emberi rengetegben.

13. állomás – Budatétény

És ímé, itt a búcsú.
Mindennek vége ez,
végtelen életünk így megy
a végesbe.