Utazás

Egyszer eljön a nap mikor megérkezem,
széjjeltárom akkor te feléd két kezem.
Kezem széjjeltárom, magamhoz ölellek,
ott ahol csak érlek, rád csókot lehelek.

Úgy múltak a napok hogy nem voltál velem,
nem voltál mellettem, nem fogtad a kezem.
Hiányzott lényednek finom sugárzása,
szavaidnak selyme, személyed varázsa.

Minden oly üres volt, minden olyan rideg,
hideg volt szívemben, iszonyatos hideg.
A nap fénye nélkül elhal a természet,
mint élőlény napot, úgy vágytalak téged.

Úton vagyok kedves, hozzád megyek vissza,
lelkem a lényedet szomjas földként issza.
Várj reám, mint virág vágyik esőcseppet,
Úgy érkezem hozzád, szerető Alberted!