Útja magán keresztül vezetett. A rácsok
elolvadtak az elme körül,
a zöld fények egy pillanatra újra kigyúltak.
Nem tudta, pontosan merre,
csak az ösztönök vezették.
Elfeledett arcok, átkelések emlékei,
kék szárnycsapások valahol
a semmin túl.
Kalapok forogtak a csillagok között,
mutatva az örök irányt.
az új, és mégis ősi valóság
kezdete volt ez,
a szférák sárga
összeolvadása.