a lendület visszhangja
rég üres a fecskefészek
csend leng benne nesztelen
lakóit a ködös ég csókja
addig csalogatta
míg ezer kis apró szárnycsapás
elindult ösztöne után
keresni új hazát
ködpára fátyla alatt
az elérhetőség szegélyén
utat tört álmuk
igényük után
elfog a vágy
tapintanám
fészkeiknek tollal bélelt belső falát
titkaiknak forró nyomát
a lendület visszhangját
talán megtalálnám én is
tévedésem merre jár
a helyes irányt
útnak indulnak a zaklatott percek
mint riadt pillangók a szélben
útnak indulnak a zaklatott percek
lakható helyet keresnek
ahol még ér a szó
önzetlen maradt a tett
ostromolják a létet
mint méhek a virágkelyhet
de az átélt árnyéka kibukkan lassan
mind nehezebb követni az irányt
a porfelhők eltakarják
az ezüst ködök nyomát
mert a szép a jó
sokat követel
verejték nélkül
nem terem érdemes
a kétségbeesés szélén
mikor már kiégett minden felesleges
a kibeszélés hallgat
merj élni
biztat egy hang
a kilátástalanság résein beszűrődik
egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja
a remény
mi rejlik mosolyod alatt
ablakot nyit a képzelet
megtalálni azt a helyet
ahol az érzések születnek
nem sokat lát
ezer lakat
csak sejtések sorakoznak
talán egy rejtett pillanat
egy elszólás rád talál
nyomd le a kilincset
nyisd ki az esélyek ajtaját
kint a szabadban
zúg a vízesés
lángolnak a rózsák
elképzeléseid várnak rád
változást vágyó részeg szenvedéllyel
közelgek feléd
mert utamat egyedül járni
oly nehéz
14 hozzászólás
Kedves Sailor!
Csodálatos a kiürült fecskefészek felvezetése utáni gondolatod: “talán megtalálnám én is
tévedésem merre jár a helyes irányt”
“a kilátástalanság résein beszürödik
egy parányi fény
a lehetöség apró kis atomja
a remény”
Bizony, hányszor és hányszor tartja bennünk a lelket csak a remény, különben elveszettek lennénk.
“utamat egyedül járni
oly nehéz”
Így igaz, bár a kényszer nagy úr, hozzá kell szokni az egyedülléthez is. Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Szeretettel és tetszéssel olvastam elgondolkodtató, bölcs soraid.
Rita 🙂
Kedves Rita
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Ha üres fegskefészket látunk késö összel,különös
érzések születnek bennünk!
Az elhagyott hajlék,a körülményektöl,megszokásoktól
való búcsút juttatja eszünkbe ;de egyben az elszántságot,az új keresését,a bátorságot és a határozottságot is felidézi!
A másodiknál sokszor egy parányi fény,egy kis remény is csodát tud tenni!
A harmadiknál jól látod:”Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.”
Örültem jöttödnek és értö hozzászólásodnak
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor,
különleges verstrilógiával leptél meg bennünket….mély érzelmeket, élettöredékeket kapunk luxuskivitelben.
Az eddigi műveidben fellelhető fegyelmezett szenvedélyek kiszabadultak és ahogy a vers címe is érzékelteti:” útnak indulnak a zaklatott percek”. Ez képezi a trilógia központi részét is ami a jelenbe játszódik és e köré zaklatottság köré szerveződik minden.
A tőled megszokott precizitással alapot építesz a jelennek és az I.részben a múlt történéseinek feltárásával indoklod az útnak indulás okát.
Egy életnyi érzést sűrítettél bele: a gyerekek kirepültek,új családot alapítottak, követték a vágyaikat .A “fészek üres”lett fájdalmas a csend, a lendület hiánya, a mozdulatlanság…a rend és az örömtelenség. Vágysz kitapintani a “fészkeiknek tollal bélelt belső falát” átélni az emlékeket remélve iránytűként is szolgál a múlt.
A második részben lenyűgöző hasonlatokkal érzékelteted a zaklatott lelkiállapotot és hogy mit keresel “mint riadt pillangók a szélben/lakható helyet keresnek/ahol még ér a szó/önzetlen maradt a tett/ostromolják a létet/mint méhek a virágkelyhet. A csalódások a kétségbeesés szélére sodornak .Mikor minden felesleg kiég belőled, akkor már képes vagy meghallani az addig elnyomott hangot:”Merj élni”
A kilátástalanság résein bevilágít a remény és ez felkelt , megmozgat, elemi erővel vonz az új élet felé.
A trilógia zárórésze gyönyörű címet kapott:”mi rejlik mosolyod alatt”…mintha Da Vinci hölgyének megfoghatatlan, rejtélyes mosolya ihlette volna.
Mély érzelmek kavarognak benne…öröm, félelem, remény,szenvedély és BIZTATÁS:
nyomd le a kilincset/nyisd ki az esélyek ajtaját/kint a szabadban/zúg a vízesés/lángolnak a rózsák/elképzeléseid várnak rád.”
A záróakkord briliáns és megható, tobzódik az érzelmekben: “változást vágyó részeg szenvedéllyel /közelgek feléd/mert utamat egyedül járni/oly nehéz.
Nyíltság, őszinte, kendőzetlen érzelmek avatják különlegessé, líraivá a trilógiádat bennünket olvasókat meg lenyűgözötté.
Szeretettel és mély elismeréssel gratulálok. Csodálatos lett.
M.
Kedves Napfény!
Köszömöm szépen,hogy olvastad!
Nagyon jól látod:” ami a jelenbe játszódik és e köré zaklatottság köré szerveződik minden… és a múlt történéseinek feltárásával indoklod az útnak indulás okát.”
Ha fecskefészket látok késö összel,üresen,elképzelem a lakóinak milyen
hihetetlen próbát kell kiállniuk,mennyi veszély fenyegeti öket útközben,
mégis az ösztönük után mennek!
Példát szeretnék venni tölük,hogy az életben elszántsággal kell
szembenézni a nehézségekkel,kerülni a megalkuvást!
A második arról szól mire képes még egy parányi remény is!
A kilátástalanságból kijáratot keresünk,keressük a fényt,hogy
megvilágítsa az utat a cél felé!A remény,csakis a remény képes erre!
A harmadiknál a sejtéseink után megyünk,megtalálni a másikban azt a
belsö mozgató eröt,titkait és ha képtelenek vagyunk azt megfejteni,
kérjük,hogy nyomja le a kilincset,érzései ajtaját tárja ki,hogy
egymásra találjunk,mert az utat együtt járni könnyebb!
Köszönöm szépen nagyon értékelt hozzászólásodat!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Mindhárom versed, most is kiváló, gyönyörű, igaz, mély.
“rég üres a fecskefészek
csend leng benne nesztelen”
“a kilátástalanság résein beszűrődik
egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja
a remény”
“változást vágyó részeg szenvedéllyel
közelgek feléd
mert utamat egyedül járni
oly nehéz”
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen hogy olvastad!
Örülök,hogy elnyerte tetszésedet!
Mind a három versböl a lényeget ragadtad ki!
Örültem jöttödnek!
Legyen szép napod:sailor
Kedves Sailor!
Szép a természeti kép, amivel indul a vers, és persze áthallás, párhuzam is van az emberi sors, a helyes irányt kereső, a fészek puha belsejét tapintani vágyó ember érzései, vágyai között. Sokszor nehéz követni az irányt, a porfelhő eltakarja, kétségbeesésen, kilátástalanságon át vezet az út, verejtékkel, fáradsággal jár, de ha bízik az ember, van egy biztató hang, beszűrődik egy parányi fény, egy pici, atomi remény, már elég erő lesz ahhoz, hogy ha bizonytalanul is, de a zaklatott percekkel elindulva, ablakot nyitva a képzeletre megérkezzünk a biztató jövő, az “ünnep”, a mosolygó kedves felé, változást vágyó részeg szenvedéllyel.
Kívánom, hogy boldog legyen a megérkezés, fogadják szeretettel, kitárt karral a vágyó szenvedélyt.
Most ismerkedem a verseiddel, eddig csak ezt a két legutóbbit olvastam, még elég új vagyok ebben a rendszerben, de első bekukkantásra is rabja lettem, a címeidért odavagyok, amik önmagukban is versek, meglévő versek esszenciái, ugyanakkor önálló darabok is, széles asszociációs mezővel, ami megfogja az embert, de együtt is vers.
/Tudom, pofátlanság, de nem bírom megállni, vágjál nyugodtan fejbe, mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, de elkövettem ezt a szentségtörést:
útnak indulnak a zaklatott percek
a vágyak tilalmat nem tűrő szenvedélye
meggyőződésem ünneplőjébe kapaszkodom
színt keres a fényt óhajtó ismeret
a beképzelések párnáján egy parányi színelütés
fényfürösztött álmok ős fák meséljetek
értékek dacoljatok az álmok ágyán
ez megy ma érzések hullámzása
ez csak este megy hús-vér öltözetben
emlékek dacoljatok
kis csodák sokszínű reggelek
pár perc fala választ csak el
az álmokat zavarják a hideg tények
ablakot nyit a képzelet letarolt talánok tarlóján
leromboltuk egymás közt a hidat
unalom ül a ma arcán
drága kis opálos emlékek
utunk kószáló álmodozás
– és persze folytathatnám, de nem teszem, gondolom, így is kihoztalak a sodrodból, bocsánat, ezer bocsánat érte!/
Versedhez, címeidhez nagy-nagy elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:
Dona
Kedvves Dona!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy így látod:” párhuzam is van az emberi sors, a helyes irányt kereső, a fészek puha belsejét tapintani vágyó ember érzései, vágyai között. ”
Mindig ha üres fecskefészket látok,arra a hihetetlen elszántságra,ösztönük parancsát követö kis lényekre gondolok´!
A másodiknál írod:” van egy biztató hang, beszűrődik egy parányi fény, egy pici, atomi remény, már elég erő lesz :::”
Igen,sokszor egy kis biztatás elég,egy kis megértés csodát csinál!
A harmadiknál. keressük a kapcsolatot:”talán egy rejtett pillanat
egy elszólás rád talál”
Ha nem sikerül,kérjük,hogy nyomja le a kilincset ,eresszen közel magához
“/Tudom, pofátlanság, de nem bírom megállni, vágjál nyugodtan fejbe, mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, de elkövettem ezt a szentségtörést:”
Jaj dehogy!
Igazán örülök,hogy a címekért´oda vagy´!
Köszömöm szépen értö hozzászólásodat!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Hálás vagyok érte Neked, hogy egyre többet írsz, mely írások szíved érzéseinek kedves vágyaiba enged bepillantani bennünket, kik oly mélységesen szeretjük verseid gyönyörűséges sorait elmerengve, mélyeinkbe zárva olvasni.
Benned egy oly szív érzése dobog mely különleges hatásain érzékelteti gondolatvilágod menetét, vitetve érzésből érzésbe késztetése egyéni tehetségednek útjait mely utak szerteágazóak műveidet illetően.
Elnézést kérek érte, még elég nehezen vagyok nincs türelmem elemezni, de próbálok írni én magam is és a körülményekhez képest felszinen maradni, míg az erőm fogyásai mindezt bírják.
Szörnyűség rákkal élni nekem nagyon, mert egyenlőre még élek, de a betegség jellege miatt nagy-nagyon nagy teherré lett így az élet, ha annak lehet e kínt nevezni melyben a fáradás jelene nehezül egyre rám a mindennapok túlélő kűzdelmes harcain.
Szeretettel gondolunk Rátok innen Magyarországról!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján, boldoggá téve Titeket e gyönyörű élet és létezés, megbecsülve mindent ami életül a szépség egészségeként megadatik reményben értetek szívetek érző vágyaiként.
Zoli voltam Magyarországról, Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen,hogy olvaszad!
Örülök,hogy tetszett!
Dicséreteid megindítóak!
“Elnézést kérek érte, még elég nehezen vagyok nincs türelmem elemezni, de próbálok írni én magam is és a körülményekhez képest felszinen maradni, míg az erőm fogyásai mindezt bírják.!
Nagyon is megértelek!
Hihetetlenül értékelem,hogy mindennek ellenére jösz hozzászólást írni!
“Szörnyűség rákkal élni nekem nagyon, mert egyenlőre még élek, de a betegség jellege miatt nagy-nagyon nagy teherré lett így az élet, ha annak lehet e kínt nevezni melyben a fáradás jelene nehezül egyre rám a mindennapok túlélő kűzdelmes harcain.”
Ezek a sorok annyira a lelkembe vágnak.
Annyira,de annyira együttérzek veled!
Egyet,csak is egyet tudok,szeretnék modani.GYÓGYULJ MEG1
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
GYÓGYULÁST!
Ügyejetek magatokra!
Barátságal:sailoe
Szép napot!
Kedves Sailor! Fantasztikus sorozatot olvashattam! Köszönöm szépen az élményt! Szívből gratulálok hozzá! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igazán jól esett,hogy elnyerte tetszésedet!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor,
szívesen veszek részt lélekutazásaidon, ilyenkor én is befelé fordulok, önvizsgálatot tartok.
Kell, hogy belenézzünk abba a tükörbe, amit elénk tartanak, szükség van arra, hogy tisztában legyünk önmagunkkal.
Nyilván nem nekem szól ez a csokor, de kivettem belőle, ami bárkire vonatkozhat.
Ahogy haladtam soraidon, egyre több olyan gondolatot fedeztem fel, amelyeket hasonlóképpen élek meg. Vágyom egy “lakható” világra. Értékekre, önzetlenségre, empátiára, és igyekszem tenni ezért – még akkor is, ha semmibe veszik, mert ahogy írod: “verejték nélkül nem terem érdemes”.
Ez nem folytatódhat végtelenségig, és nem is igazságos.
Nagyon elgondolkodtatott ez a füzéred. Igazad van, az esélyek ajtaját ki kell nyitni, de ha ez megtörténik, az már nem biztos, hogy önzetlenség.
Saját szemszögemből közelítettem meg versed mondanivalóját, érdekes utazás volt.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Megtisztelsz!
Igen,bele kell nézni abba a tükörbe,amit elénk tartanak!Sokszor
a kívülállók látnak rajtunk olyan dolgokat,amiket magunk nem
veszünk észre!
Sajnos az is megörténik,hogy nem értenek meg bennünket
és félre magyarázzák szándékunkat!
Írod.?Vágyom egy ´lakható´világra´Értékekre,önzetlenségre,
empátiára?
Úgy tünik világunk mindig lakhatatlanabb lesz .Az értékek,
az önzetlenésg,empátia meg szinte kihalt sok emberben!
Nagyon is egyezek.,ilyenkor mégis tenni kell ha semmibe is veszik.
Példát adni és talán egyszer megindul más irámyba ez a folyamat.
Reméljük,hogy nem kell egy nagy eseménynek történni,hogy megváltozzon,
Igen:?az esélyek ajtaját ki kell nyitni,de ha ez megtörténik,az már nem biztos,
hogy önzetlenség?
Köszönöm szépen értékes hozzászólásodat!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Szép napot!