Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? –
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) –
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
A barack – fenn a fán – hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) –
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.
És a Nap az égről… gondolom, túl-gurul…
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul. –
Ha semmivé váltam, ha lelkem kóborol,
maradhat-e könnyem, miből igyon pokol?
(De utólag ugye… egyszer feloldozol?)
4 hozzászólás
Szia lambrozett! 🙂
Itt se tudok más okosságot mondani, mint amott. 🙂
Az elveid melletti kitartás példás, az írásjelekről alkotott véleményem jól ismered. :)))
Nem kötözködésnek szánom, inkább viccesnek, mert mindig tiszteletben tartottam egyéniséged, csak javaslatot tettem a magam szemszögéből. 🙂
Nagyon kedvelem, hogy "dolgozol" a versekkel. Az eredmény tökéletesen látható. Elárulom, hogy nem tudnálak követni. 🙂 És hogy mennyire tudom átérezni a verset? Idézem: "Többször előfordult velem, hogy elképzeltem a saját temetésem. Talán bizarr, sőt egészen biztosan az, de szeretném látni azok arcát, akik eljönnek akkor, amikor utoljára vagyok a talaj fölött. Egyrészt megrázott a vers, másrészt erősített abban, hogy nem csak bennem merülnek fel hasonló kérdések. A formai megvalósítás is súlyos, most érzem először, hogy az írásjelek éppen ott, éppen úgy hatnak, ahogy kell. Kiegészítésnek szántam ezt, és bizony-bizony, elég rendesen gondolkodásra ösztönöztél. :)" Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én pedig itt is nagyon hálás vagyok megtisztelő figyelmedért és véleményedért, még akkor is, ha akad, amit másképpen látunk. 🙂 Parányit büszke vagyok magamra, de épp csak egy hangyaszőrnyit, mert…képes voltam elérni évek alatt azt, hogy elfogadhatóvá tegyem – valamelyest – nézeteimet, látásmódomat, "külalakomat". Számodra és mások számára, akik értenek és szívesen keresik fel egy-egy irományomat. Valóban sokat "dolgozom" (általában) verseimen, ha már ezt így kiemelted. Az az igazság, hogy az életemet is munkásan, szívvel-lélekkel és odafigyelve igyekszem élni. Biztosan a többiek is, mégis…mint ahogy említed…akadhatnak árnyalatnyi különbségek. Szeretettel láttalak és látlak bárhol, ahol megjelensz. Éva
Kedves Éva!
Hasonló kérdések motoszkálnak bennem, de azt gondolom, ha majd én nem leszek, nem dől össze a világ, A feloldozás? azt én sem tudom. Szép versed megfogott!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Természetesen én sem gondolnám, hogy nélkülem vége lesz mindennek. 🙂 Ez inkább kicsit olyan… évődő mirci-morci. Örömmel olvasom, hogy tőled sem áll távol az alaptéma. Szeretettel köszönöm, hogy benéztél, szóltál. Éva