Utoljára még

Kitágul a kozmosz, majd örökre beszűkül,
kihullik a hajad, már amúgy is beszürkült.
Még mosolyog a nap, de mögötte már dörög,
az A-oldal záró dala mindjárt lepörög.
Robbants még egy nagyot, mibe leszakad az ég,
most tombold ki magad, talán utoljára még!

Legyél legény, nagy ász, míg ki nem dob a mami,
mert elfogyhat a gáz, s már nem leszel a Jani!
Kérd fel hát a szöszit, és csábítsd el egy tánccal,
nem biztos a jövőd, hogy leszel-e még lánnyal;
keress egy kis lóvét, menj, bérelj egy limuzint,
nemsoká vén leszel, hogy zabálhass vitamint!

Szedd elő a kártyát, még nyerhetsz te is partit,
csalhatsz is egy picit, csak ne üsd ki a Barbit;
csípd meg azt a zsozsót, így nem kell kérned kölcsön,
csak hagyd a maffiát, hogy megúszhasd a börtönt!
Némi mákkal talán egy kis lakást is vehetsz,
hol meghúzod magad, ha már mindenhol remegsz.

Legyél cuki csávó, mert közelít a dili,
lassan negyven leszel, s a sorsod irtó ciki!
Nincs asszony, se gyerek, csak az egó s kétségek,
kis kamasz maradtál, kit bolondnak néznének,
ha nem pörgetné föl megunt, sivár életét,
hazudva magának a boldogság képzetét.

Kipurcansz vagy elszállsz, látod, növekszik a tét,
röhögjél magadon, csak ma, utoljára még!