Összetört egy álom!
Szilánkjaival húsomat vágom!
Felfalom a testem,
Összezúzom a lelkem!
Karom az égre nyújtom!
Fejem is fel hajtom!
Jöhet már a tűzeső,
Vihar, akár perzselő!
A pusztulást már várom!
Nem lesz nekem károm!
Elhagyott az élet!
Bosszút állok érte!
De most tűzben veszek el!
Utolsó eskü
By Becse
4 hozzászólás
túl sok a rímkényszer, ami miatt a versről az süt le, hogy mennyire nem a szavak ura a vers írója
másról esetleg lesüt még?
még annyit hogy néha az ember olyan kritikát is kap ami nem tetszik neki el kell fogadni…
nem kell mellre szívni…
(legalábbis nekem kissé sértődött hangúnak tűnt ez a visszakérdezés)
én inkább azt mondanám hogy néhol egész jó rimeket találtál máshol meg nem annyira sikerült
sebaj, olvastam már ennél rosszabbat… a sajátjaim között is…