legyek vádló emlékezet
mindig új kapukat tárva
és mint a papírost
(mi csak 1arra1 kellett)
a bamba felejtést most
a legmélyebb kanális várja.
vágyad legyek kimondva,
arcátlanul, akarjon szív, ágyék
– és ha egy árnyék ágyadba hív,
hadd vétkezzek helyetted én
– a kicsorbult véredény –
hogy ne értsd, mi a bűn, a kín.
legyek céda, kibe esténként
ürít a világ – de néha lehetnék
adyknak Léda vagy Kőműves
Kelemennek befalazva feleség –
vadásznak vad, tehénnek marha
és az éhesnek eleség.
lépfenéd legyek – rothadás
ott belül – torkodat elöntő
iszonyat: a felismerés
mint zöld, habzó epe –
nem tudom, ennél keserűbbet
már öklendeztek-e.
(2005)
4 hozzászólás
ez nagyon erős…huh! micsoda indulat és milyen felkavaró…
igen… magam is kicsit keménynek vélem…
köszönöm.
Ez ütött 🙂 azt a verset szoktam kiválónak tartani, amitől megborzongok. magam is meglepődtem, hogy ettől a versedtől (is) gördültek le a borsók a hátamon, de nem tehetek róla, szeretem ha egy vers tud nyers is lenni 🙂 Gratulálok!
Eszembe juttatott sokmindent..
Milyen érzés vágyni úgy, hogy már nem számítanak a következmények, mindent kimondva, az utólsó lehelletig kapaszkodva a "lehetőségbe", dacból felvenni a vétkes szerepét..
Nem tudom másnak mit mond, de eszembe juttatja azt a megfogalmazhatatlan vágyat amit kiirtanék magamból, mert annyira fáj, hogy szétszakadok.