Nem akarnék nagy sírt, gránitoszlopot,
mit aztán úgyis befutna a repkény,
sem aranybetűket; nem az a boldog,
akit cifra dísszel őriz az emlék.
Inkább alvó fák alá temessenek,
az őszi levélhullás majd betakar;
óh, terhes világ, búcsút veszek csendben
tőled;a Halál is nyugalmat akar.
Akkor éjjel ott ülök a Hold alatt,
könnyű alakban, mint a fehér pára,
s várok…értem jönnek ők; sok fényalak,
s elmegyek velük…oly régóta várnak.
De a levelek…nem üzenek velük,
nem sírok, hogy az évek tán elvesztek;
kit elfelednek, messzi fénybe repül,
hát könyörgöm: rám ne emlékezzenek!
6 hozzászólás
Bár maga a pillanat, amit megfogalmaztál, még nagyon-nagyon messze van Tőled, maga a vers lenyűgöző…
Nagyon tetszett a versed,amit mond,amit hordoz nem boncolgatom.Valószínű nagy bánatodban vágysz ennyire feledésre.Fontos,hogy,amíg élsz figyeljenek rád.
Nos szomorú dologról beszélsz, de egyetértek veled. Nem kell a "hely" ha szívben nem őriznek. Üdv Era
Nagyon szomorú a versed. Az elmulásra csak akkor gondol az ember, ha valami nagy bánat, vagy csalódás érte. De álltalában ezek az érzések is el szoktak múlni, csak talán egy kicsit lassabban. Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Barackvirág! Azt hiszem az egyik ok amiért írtam, mert sosem tudhatjuk milyen messze is van az a pillanat, és ha hirtelen jn, talán nem lesz időm elmondani amit szeretnék…de köszönöm a véleményed!:)
Kedves Gyogyo, teljesen igazad van, ha amíg élek, van kihez szólnom…:)Köszönöm!
Scherika, a halál nem feltétlenül szomorú, ha úgy gondolunk rá, mit egy új kezdetre..minden hozzáállás kérdése: Köszönöm, hogy olvastál:)
József drága!:) Azt hiszem én ebben kicsit más vagyok….mióta ezsemet tudom, nekem mindig ott volt a levegőben a halál, pedig senkim nem halt még meg…talán lélek kérdése az egész:)Köszönöm a véleményed:)
Látod Kedves Lányom, már ilyen paradoxon a világ. Ez a kívánságod nem teljesülhet már, mert "ha" úgy lenne, (én is szoktam gondolni rá), én már nem tudnék nem emlékezni Rád!
Édes, kedves, bájos mívoltoddal, talán hagytál már annyi nyomot, amit nem csak úgy elmos egy zivatar…picit jobban égettél meg embereket…de ezt Te is tudod,(nagyon jól) és ez így van jól!
Visszaigazoltam a gondolataidat, és szeretettel gratulálok a versedhez, magasztos gondolatok, amiket írtál. Érett, és felnőtt gondolatok, még ha erről a témáról szól is, jellemrazot készít Rólad, aki olvassa. Te egy kis fantasztikus leányka vagy. Látod, már emlékezem…. És eljött az "időparadoxon"…. )))) bocsi mennem kell, pecázom a Tavadon..))
Szeretettel: dinipapa