Utolsó könnycsepp

Út mentén fagyos, reszkető bokrok hajolnak,
Égi paplan, sűrű, vak sötétség
-szürke világ, szememben könnycsepp,
Visszanézek még

Ne ítélj!
Idő az úr, – szív veri igazság kapuját,
Szavak rozsdái rég porba hulltak már.

Ne fájjon! – búcsú nélkül megyek,
Választ magam sem kaptam,
Eddig semmire!

Könny fátyol függönyön
Szabadság végtelen útja merre vezet,
Meddig tart, és, hol lesz a vég?

Nem számít hány csillag, hull az égből,
Napsugár fénye öleli, eljő a pillanat
Boldogság kapujában!

Utolsó könnycsepp,
Tél gyönggyé dermedt kincse,
Mikor jő a tavasz, eljő a nyár?
Hajnal igaz szóra vár!
Nyílhat még egyszer útszélén virág?