boldogan nevettél –
te kacér hóhér
szótlan igazságosztó
őrjítő pribék.
vágyam és vezeklésem, eszelős bolondom,
ostobám, pusztító tűzvészem, imádott halálosztóm.
kértem, hogy ne szeress, hogy ne vágyj rám ennyire…
ne kísérts és ne kelts vágyakat, szerelmet,
vágyódást.
csak hagyd,
hogy a halál
gyönyöre
győzzön
felettem,
és ha már
letepert: utolsó
mosolyodban
megsemmisüljek.
3 hozzászólás
Kedves Jodie!
A szépen megirt "kétségbe esett" szerelmed, és a verse formája Ady Endre egy kis versét
juttatja az eszembe:
"Oh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának."
Remélem, hogy egyszer a vers utosó sora, részedre a boldog valóság lessz.
üdv Toni
Kereszt alakot formázva írt soraid szomorúságot árulnak el.
Én is kívánom, hogy vágyaid teljesüljenek, s a bánatodat vidámság váltsa föl.
Szeretettel: Kata
Köszönöm!
Szeretettel, Jodie