Utolsó napokra

Utolsó napocska.

Először-utolra.
Köszönt akárhova.
Bevirrad akárhol,
te persze vigyázol.
Leoltja a lámpát
és
kifújja a gyertyát.

Juditka babája
kiságyba beásva.
(Diszíti a párna!)
Talajba beásva.
De léte elég-e?
Juditka gügyögve
tekint a körökre.

Szabokcska autója
föl-fölboborulva,
kitörve az útja.
Kerékje gurulja
örökbe a Távot?
Szabolcska csodálkva
bebúj a garázsba.

Juditka, Szabolcska
önként és dalolva
egymásba huzódva
felébred,elalszik.
Miközben anyóka
rászól télapóra.
Na menj a pokolba.

Juditka hasában…
Melinda hasában…
növekszik a magzat.
Aki ki nem halhat.
Kezében a pálca,
teremtő varázsa.
S nevét ki-kiáltja.

Vagy inkább ne kelljen
se pálca, se semmi.
Anélkül is a Lényt
bizony megképezi!
Napocska, utolsó
már rég bealkonyzó
de nála hiába.
Öröknapokévek
vigyáznak reája.