Vér todul fel ajkaiból,
Iszony tör fel szavaiból
Nézi a pengét telhetetlen,
Fájdalma maradt tehetetlen.
Szívét hasítja a rideg penge,
Mégsem ez vet neki véget.
Tébolyult hörgés,
mi sűvít az éjben,
Ezernyi átok nyaldossa a vérem!
Drága Delfinkém!
Nagyon szomorú a versed! Remélem hamarosan vidámabbat is olvashatok tőled!
Nem tudom mikor jössz fel, de én mos tsokái gnem leszek. Mire visszatérek szép vidám verseket szertnék itt olvasni!
A versed pedig annak ellenére, hogy szomorú, tömöt , lényegretörő és a maga morbid valóságában is tetszik!
Vigyázz magadra!
Puszim:
hamupipő
4 hozzászólás
Tetszett a versed kedves Delfinke, de remélem, hogy nem ilyen véged lesz, hanem százévesen egy álomba mulik el.
Üdv: József
Drága Delfinkém!
Nagyon szomorú a versed! Remélem hamarosan vidámabbat is olvashatok tőled!
Nem tudom mikor jössz fel, de én mos tsokái gnem leszek. Mire visszatérek szép vidám verseket szertnék itt olvasni!
A versed pedig annak ellenére, hogy szomorú, tömöt , lényegretörő és a maga morbid valóságában is tetszik!
Vigyázz magadra!
Puszim:
hamupipő
Kedves szhemi!
Remélem igazad lesz.
Köszönöm!
Ekkor tényleg kicsit magam alatt voltam, de már rég tova tűnt.
Üdv..delfinke
Kedves hamupipő!
Annak örülök, hogy "a maga morbid valóságában" is tetszet:
Szeretettel üdvözöl:delfinke