Porfelhőbe burkolózik
olajfáknak görcsös törzse,
József fázik….
Kis családja szamaragol,
homokszemek peregnek a
sarutalpról….
Kocog "füles" Máriával,
ring a nyergén várandósan,
szelíd vágyyal.
Ösztökéli jó szamarát
elérjék még Jeruzsálem
szent városát.
József ránéz, kit oly szeret!
Bő köpenybe burkolózva
siet…siet…
Amott messze, útnak végén
megpihennek istállóban,
város szélén.
I-ázik a szürke szamár,
felel rá a kis újszülött:
Oá!..Oá!
Ég a mécses, szalma zizeg,
kút hűs vizét József hozza
kicsi dednek..
Csillag suhan át az égen,
istállóba hinti fényét
e szent éjen!
Azt üzeni mindenkinek:
NE FÉLJ!SZERESS!
ahogy JÉZUS szeret Téged!
4 hozzászólás
Nagyon aranyos megfogalmazása Szent család történetének. A legjobb szó a “szamaragol”- ez nagyon tetszik! 🙂
….az ünnepvárás mindíg kihozza belőlem ezt a témát…végtelen egyszerűségével,kitartásával,egymás szeretésével:):)…..na és a csacsi:)..amit amúgy is imádok a szép szeméért!!…köszi soraidat és kellemes ünnepeket az elkövetkezendő napokban!!:)…szia
Ünnepi hangulatot idéztél!Tudod, azért jó lenne, ha mindig, az év minden napján, a szeretet ünnepe lenne.Épp olyan szépen, mint ahogy azt megírtad!
Szeretettel:Kriszti
….:):)szívemből beszélsz kedves kriszti!!!!:):):):):)…..hogy mindennap boldogságban ússzunk,persze lehetetlen:):)…rajtunk is múlik!!!….én meg is teszem a magamét….most már a másikon a sor:):):):):)….köszi soraidat:):):)…üdv…doratea