Koromsötét
fájdalom
és könny.
Egy újabb törés.
A rontás rajtam,
most sem sikerült –
ez itt egy újabb megint.
Még látom, ahogy keze int.
Bőre barázdáit
ujjaimban érzem melegét
lüktető szíve tenyeremben álmodik.
Hiányzik!
A végzete az lett,
hogy érezni nem mert,
nem azonosult azzal, hogy szeretik.
Pedig szerelmem volt
és most fáj – megint.
Még látom, ahogy keze int.
Miért nem mertél…
…szeretni…
…megint…
?
1 hozzászólás
Jó vers . Nehéz téma. Nehéz megfogalmazni, leírni.
Az ember nagyon bonyolult… főleg a másik… (néha én is…)
/üdv.: Á.E./