Szertefoszlott álmok,
halványodó fények,
múlt idéző máglyán
porladó emlékek.
Megtépázott hittel,
tömegben is árván,
mint szakadt vitorla
hajótörött bárkán.
Csepegtetett öröm,
ködbe vésett árnyak,
nehéz hétköznapok,
keserves vasárnap.
Nem maradt már semmi,
semmi, ami éltet,
életregényemnek
utószavát kérted.
Már kezdek rájönni,
létem, ím elszaladt,
hogy az utószavam,
regény nélkül maradt.
4 hozzászólás
a felhasználó által leadott szavazat: *********
Kedves László!
Ez nagyon szép! Többször is elolvastam, és nagyon jól sikerült! Különösen az utolsó versszak. Tökéletes lezárása ennek a versnek.
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Tamás!
Köszönöm szépen véleményed.
Üdv.: Laci
Kedves László!
Korabeli, magyaros hat-szótagos versed igazán mindenféle szempontból jól sikerült.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm szépen Kata!
Üdv.: Laci