megszülettem, csak
bömbölő gyermek-köteg,
életem kétségbeesett
üvöltés, anyám melegét
követeltem vissza még.
Előttem új, s még újabb út,
tanultam, apám-anyám
adott rám naponta áldást,
útravaló szép szavakkal.
Göröngy gurult elém,
cipeltem fáradtan.
Közöttük vacogva álltam,
utamon mindig egyedül
jártam, arra vágytam, valaki
ölelje át vállam, útitársat
mégsem találtam,
magány maradt a társam.
13 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Sok akadály:´"Göröngy gurult elém"…
lasította lépteidet!
A legjobbakat!
Üdv:;sailor
Köszönöm kedves sailor az olvasást, és értékelést! 🙂
Üdv:
ildi
Kedves Ildikó!
A magány sokszor megkeseríti az életet, de szüleid óvtak és féltettek, ez gyönyörűajándék 🙂
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsuzsa !
Van, aki magányra születik…
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: ildi
Kedves Ildikó!
Senki sem születik magányra. Lehetnek magányos szakaszok, de mindenkire várnak valahol. Olyan ez, mint egy mese, ahol sok-sok próbát kell kiállnia a hősnek, hogy végül elnyere a jutalmát (párját). Higgy benne és úgy lesz.
Üdvözlettel: gyömbér
Kedves Gyömbér !
Köszönöm a véleményed, de van olyan mese, amiben a küszködő jó mégsem nyeri el a jutalmát minden hite ellenére sem.
Üdvözlettel:
ildi
Kedves Ildi!
Akkor nincs mese, írj másik mesét!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Majd kísérletezem ! 🙂
ildi
Nagyon jó, kifejező vers.
Tettszett.
Szeretettel gratulálok:
Millali
Köszönöm, kedves Lali !
majd hozok még 🙂
szeretettel:
ildi
Kifejező írás jó lett
Köszönöm Andi!
a pont utólag is remek, köszönöm szépen 🙂
ildi
nem tudom miért telóról nem veszi be a pontokat de küldöm utólag szeretettel