Útravaló

Hogyha iskolád befejezted,
s az élet rögös útját kezded,
önállóságod okán lesznek,
kik jó tanácsokkal öveznek,
felemlítve bölcs mondásokat,
hét főbűnt, krisztusi tanokat.
Egy-két dologra – zokon ne vedd –
én is felhívom figyelmedet.

Érlelj önálló gondolatot,
de ha más jobban okoskodott,
élvezd, ami közkinccsé vált,
s önként, dalolva nyújtották át!
A szép gondolat szabad madár,
csapongva bár, de lánc nélkül száll,
s ha fejedbe fészkelte magát,
azt várja, másoknak is add át.

Ne rabolj embert, csupán szívet,
mely gyengédségre képes lehet,
csak olyat, amit nem perzselt meg,
s dermesztett kővé esztelen tett.
Mi tud láttodra megdobbanni,
veled együtt lángra lobbanni,
s mint virágszirmot hinti eléd
minden önzetlen szeretetét.

Szív és gondolat – mi kellhet még?
Érző szívhez, ha értő elmét
párosítasz, az eredmények
nem vitás, magukért beszélnek.
Betartva ezt az aranyszabályt,
úgy vándorolsz egy életen át,
hogy mosoly kísér, jóakarat,
s nem roskadsz le a terhek alatt.

Légy bátor hát, és használd eszed.
S ha még jó szíved hozzáteszed,
tisztelt, megbecsült ember lehetsz,
és másokat is felemelhetsz.
S van-e nagyobb dicsőség annál,
ha az utolsó rögös hantnál
egy nemzet áldja meg nevedet,
mely fájdalommal eltemetett?