Üvölteni szeretnék, hogy elmúljon minden
eltünni a gondtól, hol bánat nincsen.
Álmodni végre, de nem lidérceket
erdőket csodálni, látni bérceket.
Tenger hűs, sós vizét érezni testemen
édes álmot látni, azt hogy jó nekem.
Őnző módon érezni nyugodt boldogságot
elérni végre a lelki tisztaságot.
Elűzni az átkot, mi életem keseríti
átélni nyugalmat, mely szívem felderíti.
Üvölteni szeretnék, kiadni bánatom
ki kiáltani mi bennem él, és fáj nagyon.
Lehet, a vad hang lenne a megoldás
tán eltünne szívemből, a csendes elnyomás.
17 hozzászólás
Szerintem üvölts:) néha jó tesz! Pláne ha úgy érzed,hogy kell! Jól megfogalmaztad a verset! jó lett!!
Kriszti,mint már megszokhattam ismét jó versikét készítettél.Üvöltenék én is,ha vele elmulna minden gondom. 😀 Na és persze egy kicsit kiszálni a bajok szünet nélkül meg nem álló rengetegén. Üvöltsünk!!
Üdv:Metal Koala
Most eltekintek az unalmas és átlagos rímektől. Ok. A lírai én minden elmúlását szeretné, de mégse, mert álmokra is vágyik, méghozzá természeti tájjal, meg ki tudja még mire. Ez így ellentmondás.
A kikiáltani-t egybeírják.
A vessző az utolsó sorban eléggé égbekiáltó hiba.
Szia Kriszti!
Nekem tetszik a versed! Az, hogy leírod a fájdalmad, már “üvöltés”, nem is akár milyen!
Szeretettel: Gyömbér
Szia Beya:)
Köszi, hogy olvastál, bizony néha jót tenne.:)
Szeretettel:Kriszti
Szia Ati:)
Akkor Abban a pillanatban az nagyon jó lenne.Egyszer igazán kiüvölteni mindent:)Attól viszont félek, hogy gyorsan mellém állna minden gonddal küzködő ember, és a világ telis telle lenne hanggal:)
Puszi:Kriszti
Szia Gyömbér:)
Bizony úgy van ahogy mondod.Ez már maga az üvöltés:)
Köszi, hogy ismét nálam jártál!Nagyon jól esik!
Puszi:Kriszti
Cserfalusi!
Kritikádat semmibe veszem, mert csak attól fogadok el kritikát, aki le is tesz az asztalra valamit magából, ami a másik ember jóizlését sem sérti.A te ,,verseid” kritikán aluliak!Zizzenj le rólam, és tiszteld meg az embereket azzal, hogy sarokba vonulsz.A tollat tedd le, mert csak valamilyen beteges, és elvetemült ,,mű” születik.
Nem éri meg a tinta!Az ellentmondás, TE magad vagy!
jaj, te szegény, ennyire fáj, hogy valaki kimondja a rideg valóságot? 🙂
nos, vannak egyesek, akik csak a pozitív kritikát bírják elviselni.
álljon itt helyettem inkább két idézet:
Heltai:
“Keményen állj, sose dőlj meg
S bármily keserű is a kehely,
Fenékig ürítsd ki, dögölj meg,
De holtig énekelj!”
Petőfi:
“Fogj tollatés írj, hogy ha van erőd
Haladni, merre más még nem haladt;
Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát,
S vágd földhöz silány dorombodat!”
helló
Ha sikerült ezt a két idézetet koppintanod a nettről, akkor most keress valamit a jómódorról is. A billentyűverő ujjad kíméld, mert teszek arra, amit mondasz. Tudod, mi fáj? A te generációdnak azon rétege, ahol az ilyen beteges kötekedő, törtető kis csírák mocorognak. Írhatsz bármit, jellemtelen vagy!
Drága Krisztina!
No comment!
Tudod jól, mit érzünk, ha egymás írásait olvassuk!
Nem ragoznám!
Nagyon tetszii a versed!
Gratulálok!
Szeretettel ölel,
Zsolt
Szeva cserfalusi!
Látom,nem bírsz magaddal…
Szólj öreganyádnak,rakjon el télire!Még te is jobban járnál!
Csá.
Zs
Jó néha kitörni,felövőlteni,tombolni!De vajon ez megold mindent?
Drága Zsolt!
KÖSZÖNÖM!
Millió pusz:Kriszti
Kedves gyogyo!
Köszönöm neked , hogy olvastál, és mindent!Nagyon jól esett, és így lesz!
Szeretettel:Kriszti
szia Kriszta!
ez igazán hallható üvöltés lett!
szép adag kívánság van versedbe “csomagolva”,
amit a látottak alapján úgy érzem, lesz
aki meghall, megért és meg is old majd.
grat leslie
Hmm. Kedves N.K., a koppintás akkor lehetne koppintás, ha nem idézetként tüntetném fel e rég lejárt toposz verseket, hanem saját művemként. A világirodalom ars poeticái közül idéztem, amit 1962-ben adtak ki, ha jól tudom.
Azt hiszem, olvasottságunkat összehasonlítani nem lehet.