Hirtelen üzen a nyár,
itt vagyok!
Nem olyan hűvösek már
a hajnalok…
Ez az évszak a kedvencem
én nekem,
Mert legbelül, nyárban élem
életem…
Lelkemből is napsugár ragyog
feléd,
Én örökké szerelmes vagyok
beléd!
Míg benti nyaram a kintivel
egyesül,
Szívszerelmünk ölelésben
testesül…
Virágozzék, a színpompás
természet,
Illatozó rózsaszálam,
tevéled!
Rám mosolyog huncut szemed
merészen,
Olyan, mintha két nap lenne
az égen.
Úgy hunyorgok, inkább nézek
a napba.
Jobban vakít, szemeidnek
sugara.
A nyár heve, vérforraló
én nekem,
Legyél nyáron nagyon sokat
énvelem!
Cirógatlak, becézgetlek
tégedet,
Megölellek, súgok néked
szépeket…
Bújj karomba, mint a lombba
kismadár!
Ugye szebb lesz napról-napra
ez a nyár?
5 hozzászólás
Petőfi versek jutnak eszembe…Kedves alberth, csupa dallam ez a versed!
Kedves Albert!
Bárcsak üzenne már!
Gratulálok nagyon szép, ritmusos versedhez!
Kedves Albert!
Te vagy az egyik, akinek a versei mindig dalolnak! " Rám mosolyog huncut szemed merészen, " Nem csodálkozom, ha így ringatod.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
szép a te nyarad, kedves Albert
tetszett nagyon
Tudom szemfényvesztés, de most elhittem neked, hgy itt a nyár!:)
A tied szép, bízunk benne a mienk is hasonló lesz!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X