A fák levelei lehulltak már, színevesztetten
vérzik el az év. Berzenkedik az északi szél
a toronymagas fenyők örök-zöld színével.
A mustos ízű októbernek már vége.
Tóra járó ludak húznak,-égre festett ék.
Hajnalonta ködgomolyba botlik a nap sugara
S csalitok mélyén zörren a titkok bozótja.
Lassan kibomlik szemed előtt a teljes kép:
árulkodik a délelőtt a korán öregedő
délutánnak és megadón szellő-élre bízza
kócosodó fejét a vízszéli barna buzogány.
Korán üszkösödik az est, lábánál, puhán
a parton ujjat húz a nád a széllel.
Egymásnak ugró hullámokat csitít a csend
a vadkacsák puha szárnycsapása után.
Valahonnan csendes üzenetek jönnek;
emberhez szólnak és a lombtalan tájnak:
az Öt Tó vidéke körül az ősz hat hónapra
helyet készít a mély-hideg, fehér világnak.
2 hozzászólás
Nagyon jó, az az "ajánlják magukat" rovat, mert a versek hamar lefutnak, és elmegy az ember önkéntelenül, ilyen szép alkotás mellett mint ez a versed is. Ami vétek. Csodálatosan írod le az ősz üzenetét, sétáltam egyet. Gratulálok!
Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm a tanácsod és örülök, hogy szavakkal, képekkel az itteni őszből " ízelítőt " tudtam nyújtani.
Szeretettel, Inda.