2026. augusztus 12., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Üzenet

    black eagleBy 12 hozzászólás771 megtekintés

    Évek óta már
    – születtem, vagyok –
    tanakszom fölöttem,
    miért a holnapok?
    Miért a léptek,
    miért az út?
    Milyen jövőbe
    futhat a múlt?
    Írnám, ha diktálna
    valaki bentről,
    sejtetne halkan
    Az üzenetről.
    Tollam is néma,
    én is az vagyok;
    palackba zárnak
    az üres tegnapok.
    Kezem a vastag,
    tompa üvegen –
    mit üzen a világ
    kívülről nekem?
    Létezem?
    Vagy csak elhiszem?
    Batyumban csak volt,
    lesz felé viszem.
    Tán a palack úszik,
    s én a fülemet
    falára tapasztom –
    van-e üzenet?
    Hullámok és szelek,
    zúzzátok szilánkká!
    Legalább a kétség
    hadd szökjön világgá!
    Hadd lássam a dugót
    távolodni végre,
    friss levegőt szíva
    hadd nézzek az égre!
    S ha nincs hír semmilyen,
    hát hozzatok köveket!
    Leszek én alattuk
    A rejtett üzenet…

    Share.

    12 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves Laca!
      ismét valami nagyon eredetit, értékeset alkottál. Én is imádom a palackba zárt üzenetek metaforáját, több versemben éltem is vele, de ilyen eredeti megközelítést még nem olvastam sehol, hogy az alkotó nem maga a palackba zárt üzenet vízretevője, azaz feladója, és nem is a " címzett" :), hanem maga utazik a palackban, azaz maga az üzenet. nagyszerű, hogy egy személy utazik a palckban, legalábbis a leírás és a képiség szerint, nem maga egy írott szöveg, bár olvasható úgy is, egy negatív megszemélyesítésként, hogy maga leszel a végére – elvesztve személyiséged? – az írás. vagy csak az írás marad utánad.
      Bár a vers számomra kicsit nehezen indul be, de legalább hagytál egy kis ráhangolódási időt erre a kivételes ábrázolásra. Ahogy tapogatod belülről az üveget az nem semmi! 🙂 Persze egy jó szellem lehetsz a palackban, mivel úgy érzem József Attila-i levegőre, szabadságra vágysz. Hú, sok üzenete, értelmezés e van ennek, ezért jó.
      grat grey

      • black eagle on

        Üdvözletem, Grey!

        Minden ember eljut egyszer odáig, hogy kérdezgetni kezdi önmagában: miért vagyok itt? mi az élet értelme? mi az üzenet számomra? Azt hisszük, van egy – vagy több – üzenet számunkra elrejtve a mindenség különböző pontjain, vagy épp az orrunk előtt. Figyelünk, sőt kutatunk, de legtöbbször hiába. S mindeközben észre sem vesszük, hogy az üzenet belénk van írva; mi magunk vagyunk az üzenet. A nagy kérdés: célba érünk-e? Fülekre talál-e a hangunk, visszhangot ver, vagy csak elhal, eltemetődik? Szóval kijutunk-e a palackból? S elraktározódhat-e létüzenetünk, mint egy rejtett üzenet, hogy egyszer, a mesésen távoli időkben valaki leemelje róla a köveket, s akkor célba érjen?
        Az írás megmarad – mondod. Egyetértek.

        Üdvözlettel: Laca 🙂

      • black eagle on

        Kedves Melinda!

        Igen, talán élénk a fantáziám; másom sincs. Örülök, hogy bele tudtad élni magad a sodródásba a palackban, engem mindig is foglalkoztatott ez a képiség. Nemrég olvastam E. T. A. Hoffmann "Az arany virágcserép" című írását, ahol Anselmust egy palackba zárják. Bizonyára ez hozta meg a kedvemet, ez lökte meg a rég formálódó koncepciót a megvalósulás felé. Bár akkor nem is gondoltam erre, de tudat alatt biztosan ez motivált.

        Szeretettel: Laca 🙂

    Leave A Reply