Selanne, én úgy látom, hogy mivel a jelenünk válik múlttá, akármi történik velünk, ezért mindenkinek olyan a múltja, amilyen a jelene volt. Most, mikor írok, az a jelenem, miután átküldtem ezt az üzenetet,már a múltam lesz, amin már változtatni nem tudok, legfeljebb emlékszem rá. Az, hogy mennyire "tehetünk" a jelenünkről az már kérdés. Ebben az egyszerű esetben azt tehettem volna a jelenemért, hogy pl. nem írom meg ezt a választ, vagy egész mást írok, vagy egész mást csinálok, és akkor az válik a múltammá és nem az, hogy Selannenek azt a kedves üzenetet küldöm: köszönöm, hogy elolvastad.
szusi!!! A vérmérséklet heves lett, értem , csak a múlt, az többféle értelmezést kaphat, sarkosan persze igaz amit írtál:-)). A múltunk múlt, a jelen lehet más, a jövőt alakíthatjuk.
Bocsika!
Húúúúúde kár, hogy nem egyenesbe érvelhetünk, úgy könnyebb lenne. Értem én, hogy mit jelzel, de a múlt megváltozhatatlan. Értelmezni, értékelni esetleg átértékelni akár percenként lehet, de attól a lényeg nem változik.
Kedves Szusi!
Már Victor Hugo megírta:
„Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.”
… azt hiszem ebben minden benne van…
De azért, és pontossan ezért, stimmel 100 %-ban amit írtál. Mindenki a jelenben éli át, és fogalmazza meg a multját.
üdv Tóni
Tóni, annyira jó, hogy mindig írsz valami aktuális idézetet is. Honnan jön elő belőled ez a rengeteg?
Én meg az a fajta vagyok, aki képes bárkivel vitatkozni.
Most Victor Hugo-n a sor. Tehát: én azért vagyok ahol vagyok, hogy észre vegyenek.
A mondat második részével egyetértek.
Köszönöm, hogy elolvastad,ezt is.
Kedves Szusi!
Én nem. Én sokszor szeretnék elbujni, hogy ne lásson senki. A háttérbrn minden munkára képes vagyok, csak ne kelljen sohasem az emberek elé állva mondani valamit. Emigy akárhol, mindenkivel másodpecek alatt szóba tudok állni, amit nagyon sürün meg is teszek. Az én szerény személyes beosztásom szerint, az embereket mindig két kategóriába osztom: A hős, és a gyáva tip. Ehhez egy egyszerü kritériár használok, egy hősnek stüksége van a publikumra, egy gyávának nincs. A hősők bátrak, igaz sokszor összekeverik a bátorságot a vakmerősséggel, a gyávák megtesznek mindent, ha a háttérben maradhatnak. Persze erröl is lehet vitatkozni, helyes e a nézetem vagy nem.
Ara Rauch így írta le:
"Nem az a bátor, aki nem fél.Aki nem fél, az csak vakmerő, vagy meggondolatlan, vagy pedig kevés az információja a szituációról. Az a bátor, aki tudja, mi vár rá, fél, és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy."
ödv Tóni
Tóni, tán nemcsak hősökre és gyávákra lehet felosztani az emberiséget. Én pl. egyiknek sem érzem magam. Hős még nem voltam, remélhetőleg nem is leszek, bár az életnek vannak furcsa fintorai. Néha az ember olyasmire is képes, amit nem gondolna magáról és ez a hősségre és a gyávaságra is vonatkozik. Szélsőséges helyzetek kihozzák a szélsőséges viselkedésmódokat is olykor. Én, ha vagyok valahol, akkor szeretek ott lenni, mert ha nem szeretek, akkor máshol vagyok, ahol szeretek. Nem vagyok magamutogató, de elbújni sem bújuk el. Egyiket sem indokolná a világon semmi. Hiszem, hogy minden egészséges szellemű ember fél, ha van rá oka.
Fél-X, annyira helyesen tudsz lelkesedni.
Én is ilyen vagyok.
Ha valami nagyon jót olvasok, akkor teljesen oda vagyok és igazából azt sem tudom, mit írjak. Csak az a furcsa még kicsit, hogy az én egyes írásaim is ilyen hatásúak másokra.
Köszönöm.
Irén, amit írtam, az pusztán egy tény megállapítása, amit igaznak gondolok.
Nem boncolgatom, hogy amikor a jelenben vagyunk, a cselekedeteink, vagy akár a puszta ottlétünk múlik-e rajtunk, avagy sem.
Természetesen nagyon sok minden nem rajtunk múlik és természetesen sok minden igen. Talán valami olyasmi múlik rajtunk, hogy mit tudunk MI, kihozni egy adott szituációból. Igazából az a nem mindegy. DE. Akármi történik, az a jelenünk, ami múlttá válik másodpercenként.
Persze utólag elemezhetjük a dolgokat, de attól még az megtörtént ÚGY, ahogy megtörtént. Ezt a tény rögzítettem ebben a haikuban és örülök, hogy elolvastad és jó, hogy kétségek ébredtek benned, amit talán most sikerült eloszlatnom.
Beleolvastam sok művedbe. És nem ismerem azt a műfajt, amiben kísérletezel, és amiben írsz, de az összes versed olyan reakciót vált ki a közönségből, hogy azok veszekednek, érvelnek és filozófiai vitát folytatnak rajta. Ez az ami nem mindegy, hiszen ha ilyen reakciót váltasz ki a közönségből, akkor bizony valamit jól csinálsz. Gratulálok 🙂
Kedves tőled, hogy többet is elolvastál belőlük.(Megjegyzem én veszekedést nem észleltem…) Olykor beszélgettünk a témáról egy kicsit, ki hogyan látja, vagy mit gondol felőle….és ez így van jól. Ha valami "gondolat ébreszt" az, még jobb. Engem érdekelnek mások meglátásai még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet. Minden eszmecsere előre visz, még ha, nem is azonnal….
A veszekedést persze nem szó szerint értettem. Én a veszekedés kifejezést az eszmecserére is használom, amit említettél. Elmondják saját véleményüket, akár meg is vitatják és egy kellemes kis társalgás jön létre. 🙂
Látod, ezért is kedveltem meg a haiku műfaját. A 17 szótag behatárol. Nem lehet elkószálni. Ezen belül kell megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, valami „értelmeshez”, amit el akarok mondani. Könnyűnek látszik, de nem az.
By szusi
19 hozzászólás
Akkor éljünk a jelenben úgy, hogy ne fájjon majd a múlt… Hajrá!
Barátsággal Panka!
Így van panka, csak nem feltétlenül tudjuk 100 százalékig mi irányítani a jelenünket, de azért lehet tenni ezt-azt.
Szia!
Ebben nem egészen értek egyet, ez egyéni , bár a jelen egy pillanat múlva múlttá válik. Na szóval értem én… mégis:-) Nah jól van szusi!!
Selanne, én úgy látom, hogy mivel a jelenünk válik múlttá, akármi történik velünk, ezért mindenkinek olyan a múltja, amilyen a jelene volt. Most, mikor írok, az a jelenem, miután átküldtem ezt az üzenetet,már a múltam lesz, amin már változtatni nem tudok, legfeljebb emlékszem rá. Az, hogy mennyire "tehetünk" a jelenünkről az már kérdés. Ebben az egyszerű esetben azt tehettem volna a jelenemért, hogy pl. nem írom meg ezt a választ, vagy egész mást írok, vagy egész mást csinálok, és akkor az válik a múltammá és nem az, hogy Selannenek azt a kedves üzenetet küldöm: köszönöm, hogy elolvastad.
szusi!!! A vérmérséklet heves lett, értem , csak a múlt, az többféle értelmezést kaphat, sarkosan persze igaz amit írtál:-)). A múltunk múlt, a jelen lehet más, a jövőt alakíthatjuk.
Bocsika!
Húúúúúde kár, hogy nem egyenesbe érvelhetünk, úgy könnyebb lenne. Értem én, hogy mit jelzel, de a múlt megváltozhatatlan. Értelmezni, értékelni esetleg átértékelni akár percenként lehet, de attól a lényeg nem változik.
Puszillak:-)))) Én is Téged!!!:-))
Kedves Szusi!
Már Victor Hugo megírta:
„Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.”
… azt hiszem ebben minden benne van…
De azért, és pontossan ezért, stimmel 100 %-ban amit írtál. Mindenki a jelenben éli át, és fogalmazza meg a multját.
üdv Tóni
Tóni, annyira jó, hogy mindig írsz valami aktuális idézetet is. Honnan jön elő belőled ez a rengeteg?
Én meg az a fajta vagyok, aki képes bárkivel vitatkozni.
Most Victor Hugo-n a sor. Tehát: én azért vagyok ahol vagyok, hogy észre vegyenek.
A mondat második részével egyetértek.
Köszönöm, hogy elolvastad,ezt is.
Kedves Szusi!
Én nem. Én sokszor szeretnék elbujni, hogy ne lásson senki. A háttérbrn minden munkára képes vagyok, csak ne kelljen sohasem az emberek elé állva mondani valamit. Emigy akárhol, mindenkivel másodpecek alatt szóba tudok állni, amit nagyon sürün meg is teszek. Az én szerény személyes beosztásom szerint, az embereket mindig két kategóriába osztom: A hős, és a gyáva tip. Ehhez egy egyszerü kritériár használok, egy hősnek stüksége van a publikumra, egy gyávának nincs. A hősők bátrak, igaz sokszor összekeverik a bátorságot a vakmerősséggel, a gyávák megtesznek mindent, ha a háttérben maradhatnak. Persze erröl is lehet vitatkozni, helyes e a nézetem vagy nem.
Ara Rauch így írta le:
"Nem az a bátor, aki nem fél.Aki nem fél, az csak vakmerő, vagy meggondolatlan, vagy pedig kevés az információja a szituációról. Az a bátor, aki tudja, mi vár rá, fél, és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy."
ödv Tóni
Tóni, tán nemcsak hősökre és gyávákra lehet felosztani az emberiséget. Én pl. egyiknek sem érzem magam. Hős még nem voltam, remélhetőleg nem is leszek, bár az életnek vannak furcsa fintorai. Néha az ember olyasmire is képes, amit nem gondolna magáról és ez a hősségre és a gyávaságra is vonatkozik. Szélsőséges helyzetek kihozzák a szélsőséges viselkedésmódokat is olykor. Én, ha vagyok valahol, akkor szeretek ott lenni, mert ha nem szeretek, akkor máshol vagyok, ahol szeretek. Nem vagyok magamutogató, de elbújni sem bújuk el. Egyiket sem indokolná a világon semmi. Hiszem, hogy minden egészséges szellemű ember fél, ha van rá oka.
Fantasztikus!
Köszönöm, ohgy olvashattam!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Fél-X, annyira helyesen tudsz lelkesedni.
Én is ilyen vagyok.
Ha valami nagyon jót olvasok, akkor teljesen oda vagyok és igazából azt sem tudom, mit írjak. Csak az a furcsa még kicsit, hogy az én egyes írásaim is ilyen hatásúak másokra.
Köszönöm.
Találó…de teljességgel ránk hárítja a felelősséget… ez nem mindig akaratlagos…
Irén, amit írtam, az pusztán egy tény megállapítása, amit igaznak gondolok.
Nem boncolgatom, hogy amikor a jelenben vagyunk, a cselekedeteink, vagy akár a puszta ottlétünk múlik-e rajtunk, avagy sem.
Természetesen nagyon sok minden nem rajtunk múlik és természetesen sok minden igen. Talán valami olyasmi múlik rajtunk, hogy mit tudunk MI, kihozni egy adott szituációból. Igazából az a nem mindegy. DE. Akármi történik, az a jelenünk, ami múlttá válik másodpercenként.
Persze utólag elemezhetjük a dolgokat, de attól még az megtörtént ÚGY, ahogy megtörtént. Ezt a tény rögzítettem ebben a haikuban és örülök, hogy elolvastad és jó, hogy kétségek ébredtek benned, amit talán most sikerült eloszlatnom.
Beleolvastam sok művedbe. És nem ismerem azt a műfajt, amiben kísérletezel, és amiben írsz, de az összes versed olyan reakciót vált ki a közönségből, hogy azok veszekednek, érvelnek és filozófiai vitát folytatnak rajta. Ez az ami nem mindegy, hiszen ha ilyen reakciót váltasz ki a közönségből, akkor bizony valamit jól csinálsz. Gratulálok 🙂
Kedves tőled, hogy többet is elolvastál belőlük.(Megjegyzem én veszekedést nem észleltem…) Olykor beszélgettünk a témáról egy kicsit, ki hogyan látja, vagy mit gondol felőle….és ez így van jól. Ha valami "gondolat ébreszt" az, még jobb. Engem érdekelnek mások meglátásai még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet. Minden eszmecsere előre visz, még ha, nem is azonnal….
A veszekedést persze nem szó szerint értettem. Én a veszekedés kifejezést az eszmecserére is használom, amit említettél. Elmondják saját véleményüket, akár meg is vitatják és egy kellemes kis társalgás jön létre. 🙂
Látod, ezért is kedveltem meg a haiku műfaját. A 17 szótag behatárol. Nem lehet elkószálni. Ezen belül kell megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, valami „értelmeshez”, amit el akarok mondani. Könnyűnek látszik, de nem az.