Ne aggódj értem, hisz nincs bajom,
Ne féltsél engem, mert nem akarom,
Hogy rám pazarold óráid perceidből,
Nem érdemlem, de jól esik aggódó szavad.
Jól vagyok, csak hosszú a tél nagyon.
Szürke színérzékenységem előtör
A hó alól, sáros ragacsba ébredek,
Valahol a késői érzések tengernyi vizében,
Megfagyva próbálok letérdelni.
Nedves fű helyén lábnyomom hagyom,
Hogy majd megtaláld, ha…majd úgy akarom,
Kimutatom vérző lelkem be vart sebét,
Mit gyógyító tenyér foltozott lázasan.
Mikor felébredek én, mámoros képekből,
Újjá, vonzóbbá leszek, mint a rétek ősz utáni léte.
Érted.?
2 hozzászólás
Hosszúra nyúlt a tél, de elmélkedni, merengeni kell is ez az egy-két-három…hónap.
Tetszik az "Üzenet".
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Örülök, hogy tetszett az üzenet. A tavaszt próbáltam elrejteni benne és persze üzentem is valakinek.
Köszönöm, hogy nálam jártál!