Üzenet

Az eső bent esik, csepereg,
Vajas kenyeret kenek, eszek,
Télen a Chopok délin síelek,
Ha lehet, színházjegyet veszek,
Távcsőbe nézek, figyelek,
Ősszel kinyílnak az egek,
Megvizsgálom a verebeket,
Kitaláltam, s az egyenletek,
Igazolják feltevésemet:
Hogy találkoznak az egyenesek
És este a parkban a szerelmesek.
Elképzelem a tengereket,
A kék, fehér, szürke eget,
A fákat, az erdőt, a völgyeket,
A tavakat, a telet, a meleget,
Mit tudok, és hiszek,
S mi szemem előtt piheg,
Nem több csupán, mit képzelek…

Pénzt kezelek, lopok, nyerek,
Kihasználom a jóhiszeműeket,
Bíró vagyok, ítélkezek,
Ne vádoljatok, a botrány, a perek,
Nem segítettek még senkinek.
Fegyvert gyártok, adok-veszek,
Háborúkat szítok, viselek,
Nyomorúságomra tekintsetek,
Parolázok, fecsegek,
Moziba, buliba megyek,
Nőket erőszakolok, vedelek,
Saját ostobaságomon nevetek,
Kiröhögöm az igényeseket…

Tanítom a gyerekeket,
Hogy szélesek, a folyók, a vizek,
Hogy tartsák be az ígéreteket,
Hogy nincsenek nyertesek és vesztesek…

S együtt vagyok veletek,
Egy tetőteraszon kolbászt eszek,
Szeretlek és megértelek,
Bénult vagyok, gyűlnek a sebek,
Több csatát is elveszítek,
A Balaton vízén úszom, libegek,
Lemosom a vitorlásnyi fedélzetet,
Vitorlát húzok, irány Szemes,
Gyermekkorom vár, a nemes,
Leperegnek a homokszemek,
Az élet rövid, ne késsetek…

Magatokon segítsetek,
Fájnak nagyon a sebek,
Fájnak, s égetnek a szegek,
Mindenki én vagyok, s leszek,
Egyetlen vagyok közületek,
Veletek vagyok, s szenvedek,
Síromra virágot vigyetek,
El ne hengerítsétek a követ,
Az angyalok dolga az, nem a tietek,

És vasárnap, ha elébetek megyek,
Megérinthetitek sebeimet,
Én hordozom helyettetek,
Tegyétek ti is ezt…