Él a bányászkurázsi,
a mélyben orosz rulett.
Kezed fekete szikla,
szíved helyén amulett.
Mi nekem puszta kőszén,
neked csákány-villanás,
nekem könnyű, gyors halál,
neked sújtólégrobbanás.
Végtelen alagútban
véges az életöröm.
Tárnák életfogytosa,
kevés a „köszönöm”.
4 hozzászólás
Milyen igaz. Nagyon nincsenek megbecsülve. Tetszett.
üdv. Györgyi
Köszönöm, kedves Györgyi!
És mégis: ki bányász volt, az is marad. Nem találja helyét másutt. Nagyon szépet írtál.
Üdvözlettel: Magdi
Köszönöm, Magdi, örülök, hogy tetszik.