Nem akart ám Ő különlegesnek lenni!
Tudta jól annak lenni teher, a haszna semmi.
Csak lett különleges, erről nem tehetett,
Csudásan írt, látott és profin fényképezett.
Életre keltett annyi sok csodát!
Tanított fényt, árnyékot türelemmel,
mi csak bámultuk: mondtuk „nahát”!
Bámultuk Kíváncsisággal,
máskor vágyódó szerelemmel.
Mindig vigyázott!
Letörölve objektívjáról vigyázón
a másokat bántó bánat-könnyeket.
Ha közbe’ sírt is, másokat kímélt,
Közbe’ annyi sokszor fázott!
Adta nékünk magát a csupa semmiért,
fizetség nélkül.
Róla senkik se írtak csuda verseket.
Csak lett, csak volt, csak jött,
erről nem tehetett.
Ki tudja, honnan kerülhetett elénk.
Előkerült tán tündérmesékből?
Pokolból, melyet megjárt,
vagy netán az égből?
Most odafönn van, tudom jól nem pihen.
Én meg szomorkodok Ő érte.
idelent.
De ő legalább megélte
a szeretetet, nem jut ám,
csak néhány senkinek.
Üzenet Teréziának
By túlparti
4 hozzászólás
“Adta nékünk magát a csupa semmiért,
fizetség nélkül.”
Nagyon szép az ilyen önzetlen cselekedet.
“ő legalább megélte
a szeretetet, nem jut ám,
csak néhány senkinek.”
Ha megélte a szeretet, akkor boldog volt.
Tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita 🙂
Nem zavar ám, hogy kevesen emlékeznek rá, nem tudják, ki volt!
Kedves Túlparti!
Nem tudom ki volt Terézia, de nem is kell azt nekem tudni.
Meg nekem nem is kell megmagyarázni semmit, mert arra sincs igényem.
Na a lényeg tetszett. További jó alkotói munkát kívánok neked!
Ja meg jó éjszakát!
Barátsággal: Krómer Ágnes
Kedves Ági!
Nem kellett mindenkinek ismernie, (A versből – kicsit – megismerhető.)
Köszönöm jókívánságaid!
barátsággal: túlparti