Távolban megcsillan majd valami,
lehet hogy kincs, vagy egy távcső üvege,
závárzat kattanást ha hallani…
Csak színes üveggolyó, az kellene!
Vigyázz, hová lépsz aknázott tájon,
és kit gondolsz barátnak, ellenségnek.
Rontottam mindent, neked is fájjon!
Eladtam magam madár eleségnek.
Csak fél szemmel nézd a naplementét.
Ügyelj, hogy időben feljöjjön a hold.
Vezényeld le, vagy fesd, ha van festék.
Egyszer úgyis mindenre azt mondod: volt.
Mulandóság gyaláz minden embert.
Te vegyél fel mindig egy unott pofát.
Tudod, ha isten ép ésszel megvert,
kiütheted bátran valóság fogát.
Kukacokkal fogok barátkozni…
Te lépkedj, próbálj egyenesen járni.
Ugyan nyereséged nem lesz semmi,
de felejts bátran, és tudd, nem kell várni.
1 hozzászólás
“Te lépkedj, próbálj egyenesen járni.
Ugyan nyereséged nem lesz semmi,
de felejts bátran, és tudd, nem kell várni.”
Semmi bajom nem lenne a verssel, ha nem az unokádnak írnád. Neki azért valami kedvesebb, biztatóbb kellene. Persze, ez csak az én véleményem, szeretném, ha nem vennéd rossz néven.
Szeretettel: Rita 🙂