Vacak vágyak, értékes óhajok

Vacak vágyak vihart, mint varangyok, kavarnak,
Felhevülten kapásból élni át, bolond
élvezet, úgy visongj, mint telcsi, pocsolyában,
csönd homályban haladj beljebb, mint egy vakond.
Lámpát gyújt neked a kéj, éld át, beteljesülten,
s legyen védjegyed ő, a ramaty óhajok
hamisítatlan ős puhasága. Ügyetlen
tilalmakba kerülsz, s nem menekülsz, a jog
nyakon csíp, elkap ám. Nem leszel te vagányabb
nem, hanem, vaskos éjek varázslatát
tapasztaló. Kilépsz a fényre, felvisítsz, s valld,
most már undok a jó! Napba nézés, nem talált!

Finoman visszavont ígéretek üszke,
szívemben, mint becses vágy, ébredj fel megint.
Lomhán repültek el lelkemből is kivetve
váratlan ébredő, nagy szenvedélyeim.
Holdnak fénye, ha hozza ágyunkba a mámort,
megadhatod ma még, s ne mondd, hogy nem lehet
ne mondd, hogy elszaladt, s ó, de milyen kár volt.
Heves vágyak,( e nélkül nem ér semmit az élet).
Hangszernek húrja van, s játszok rajta míg élek,
mint a gyermek, ki már többször volt, gyermek.