Hosszú volt a nyár – ijesztő.
Nyirkos morzsák az asztalterítőn;
Lecsöppent leves a tányérod helyén
Nézem – tömény őrület lehet –
a dolgok egy üres gyufásdobozba bújnak;
ott férnek el – nem tudom, hogyan.
Isten létezni kezd, és bámul rám
Ostoba helyzet: saját szememmel látom,
hogy minden tekintetben elvesztem
1 hozzászólás
A cím alapján meghitt vacsora utáni hangulatra számítottam. Ehelyett valami mást, egy jól megírt érzést kaptam.
Szeretettel: Rozália