Mint űzött vad,,téped szét a gallyakat
Inalsz előre, de látod már , hogy a vége dőre
Átugrálsz a csapdákon, szemed horizontja szétterül a tájon
Mialatt rohansz, ezer kép mint prizma szórja az emlékeket
Sok a vörös, ez eltolódás…lehet, hogy múltam örök?
Inak szakadnak, izom fájdul, akarat az hol van???
Lehet bárhol, csak itt nincs, mert a menedék még nem int
Elérni a célt hogy lehet?, ha nincs?
A vágta a végcél, szemed talizmánja, őrült rohanása
Közbeavatkoznál, hogy ez ne legyen így, de messze van a híd
A tempó amit diktálsz, szíved végső szenvedése
Te sem akarnád, hogy így legyen vége
És csak amid maradt, két kezedet emeled az égre…
Miért ítélt az élet engem szenvedésre?
11 hozzászólás
Csöppet elgondolkodtam verseden… ha az élet vágtája, akkor nagyon jó, ha a bensőd vágtája, akkor mégjobb, ha az idő vágtája akkor nagyon-nagyon jó…
Szóval Dini ez remek! Nekem nagyon tetszett bárminek is a vágtája!
Grat! Grat!:)
Versed nagyon megfogott, mivel úgy érzem én is most egy ilyen vágtát csinálok és pillanatnyilag kétséges az út vége. Nagyon jól írtál az érzésekről, kétségekről. Gratulálok! Gabi
Tetszenek a képek, a stílus, és az egész vers!
Tetszik, ahogy a vágta kínjait, rohanását ábrázolod. Úgy értelmezem, hogy ez egy szimbólum, ami jelenleg engem is érint. Az utolsó kérdést pedig, akár én is feltehetném. Nagyon jó vers lett.
Egy zaklatott lélek szenvedései, küzdelme – ezt olvastam ki szép versedből.
Kedves Olvasótáborom, ha fogalmazhatok így:))
Kedves Colhicum,Rozália,Boer,Vörös Démon,és természetesen Sleepwell!
Ismét, mint sokadszor köszönöm a az értékes véleményeket!
Ez a vers általános képnek született, mert egyre több emberrel találkozom, akik valahogy "így", éreznek mostanában, és ez kicsit elszomorított..vagyis nagyon, sajnos úgy érzem, egyre több a feszültség és a kétségbeesés az emberekben.
Mégegyszer köszönöm!
Hmm,hát azt hiszem, ez a versed áll hozzám a legközelebb,képileg. Már a cím is tetszett, ló-szerető lévén,mégha itt csak egy hasonlatról is van szó:-) Végig jók a képek, már az elején lekötötted a figyelmemet és el nem eresztetted, a sok kérdés pedig csak zúg az ember fejében, és keresi a válaszokat….Az utolsó nekem egy költői kérdés, az ember saját magát ítéli szenvedésre, és a társadalmi rohanás is felemészti az erőnket. Nagyon jó vers!
H.
Köszönöm Hayal!
Szia!
Számomra érdekes, hogy mások érzéseit ennyire "szemléletesen", ilyen mély átérzéssel tudod megfogalmazni!
Gratulálok!
Gy.
Nagyon tetszett!! / Többször olvastam el, a véleményem maradt. /
Örülök, hogy olvastalak ismét.
Kedves Gyömbér és Zsike!
Köszönöm, hogy olvastok…