Bíborszínű hajnalon, dal fakad ajkamon.
Extázison átesve, fejem hozzád fúrom.
Földöntúli szerelem, édes nektárt hint rám,
Komolytalan, eszement szívem csak kalimpál.
Hozzád kötött a sors szoros, lágy béklyóval,
Veled élem életem, mint meder teszi a folyóval.
Ha átérünk majd egyszer a túlsó partra,
Testtelen lelkünk repüljön át égi színpadra.
Játszunk tovább mintha még mindig élnénk.
A földi létet csak a túlvilágról szemlélnénk.
6 hozzászólás
Kedves Edit! Égi-földi szerelem…mi szép ez! De létezik-e ilyesmi? Létezik, itt van rá a bizonyíték, ez a vers! Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Igazad van, létezik……tudom.:) örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Edit
Kedevs Edit!
Csodaszép sorok!
Gratulálok:sailor
Köszönöm Salior!
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Igazán romantikus verset hoztál. Mélyről fakadónak érzem. Jó hasonlatokkal erősítesz.
Egy aprócska észrevétel, vagy inkább kérdés: "egyszer a túsó partra," nem hiányzik innen egy "L" betű?
Szeretettel
Zoli
Kedves Prince!
A sas hozzád képest félszemű indián.:)
Igazad van, hiányzik egy " l" betű, nagyon nagyon….Lepsénynél még megvolt.:)…kôszönöm az értékelést és, hogy nálam jártál.
Gyere máskor is.
Szeretettel: Edit