Vágyak égnek ifjonti szívemben,
szerelem-seregek küzdenek itt.
Halottai ennek a csatának
sorban elhulló gondolataim.
Hősies rohamok eredményeképp
jó érzés szállja meg szívem –
csak ezt hagyd meg, ezt hagyd meg nekem,
irgalmas, kegyes Istenem!
Halálos harcok döntik romba azt,
amit az elmém szívemnek nevez.
S engem maró, belső könnyeim
duzzasztják, növesztik vértengerem.
S ha úgy érzem, vége a harcnak, és
nincs már más csak a szerelem –
csak ezt hagyd meg, ezt hagyd meg nekem,
irgalmas, kegyes Istenem!
Vagy ha másképp határoztál ott fenn,
s osztályrészem nem lesz boldogság,
szántszándékkal teszel tönkre engem,
s ha kinevetsz szenvedésem látván,
nem tudok én akkor benned hinni,
s ha kell neked életem –
hát vedd el, vedd hát el tőlem,
gonosz, kegyetlen Istenem!