Vágyakozás

Ma valahogy minden oly más,
a szín, az íz, a hang.
Nem szelídít simogatás,
sem kedves, szép szavak.
Fiatal lelkem unja már
a ráncos, vén ruhát,
levedlené a régi bőrt,
s testetlenül tovább-
repülne, felkapva néhány
elhullott álmodást.
S ha tárt szárnyakkal az
égre érve a Naphoz ér,
boldogan-félve elégne.
Majd hullván a porba-
hamuba, tűnne végleg el.