Fenn a vágyak szárnyán szállok
már a madarak fölött járok.
Milyen jó lenne őket elérni,
velük mindig boldognak lenni.
Egyre jobban gyötörnek a vágyak,
oda fáradt sóhajaim szállnak,
ahol lelkem nyugalomra talál,
hol mindig csend és béke honol.
Vágyakozás
By Finta Kata
20 hozzászólás
Csodálatos nyoéc sort írtál, kedves Kata! Az emberiség ösi vágyát fogalmazva meg.
Szeretettel: István
Köszönöm István a kedves soraidat. Úgy igaz, mert a csend és béke – pláne, ha szeretettel párosul, az mindenkinek megnyugvást és örömet szerez. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Megpihenni a csendben, békében, nyugalomban. Mindenki vágyik rá. Tudod, a szeretet szükséges, mert az adja a bizalmat, biztonságot. S akkor lehet igazán nyugodtan pihenni, mint kisgyermek az anyja karjaiban.
Gratulálok! szép vers, szép gondolatok…
Albert
Kedves Albert!
Szép gondolatokat fűztél hozzá, s ha még egyszer átírnám, valóban, a szeretetet sem hagynám ki belőle, mint ahogyan lelkemből mégis ott képzelem el. Köszönöm a megtisztelő szavaidat, ami nagyon jól esik nekem.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
kedves Kata!
Csodálatosak a soraid.
Szerintem, lélekben már szállsz.
Csukd be a szemed és gondolj azokra akiket szeretsz és akik szeretnek téged, már is könnyebnek érzed magad, hisz a szeretet szárnyakat ad.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Igazat szóltál. Tudom, ha magamba mélyedek, mindjárt azokra gndolok én is, akiket szeretek, s ők is velem éreznek, s az mindig megnyugtat. Kedves szavaidat és a látogatásodat köszönöm.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves kata!
Ha hiszed, ha nem, én álmomban rengeteget repülök, szálok, mint a madarak. Igaz, néha nem is kell elaludnom, akkor is bizonyos értelemben szálok a levegőben. Ami a hihetettlen, azok a dolgok, amelyeket itt a földön olyan fontosnak, olyan nagynak találsz, onnan fentröl vagy teljessen eltünnak, vagy olyan aprók, hogy észre sem veszed őket. De talán ameddig élünk, nem is kell nekünk oly nagy nyugalom. Nem tudom, hogy otthon hogy van, de itt mindennap látom, hogy a nyugalom, a csend és a béke, mennyi embert a halálba sodor. Nagyon sok ismerősöm, akit meglátogattam a kórházban a halálos ágyán, arra panaszkodott, hogy ameddig a munkában volt, és ha reggel nem kelt fel, akkor legalább a gyárbol felhivta valaki. Ma napokig is fekve maradhat, senki sem keresi, és kérdezi, akkor minek is él? A nagy nyugalom, és a béke, a halálba üldőzte. Tudom ezt nem mindenki szivessen halja, de itt a mindennapi, sajnálatos valóság.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nem csak ott kinn, de sajnos, itthon is hasonlóan nagyon sokan vannak úgy, hogy a magányba, az elhagyatottságba szinte beleőrülnek. Hol vannak azok az idők, amikor az emberek egymással többet törődtek, s nehéz napjaikban nem hagyták egyedül őket…
Ma sokan az emberek közül csak futnak, rohannak eszetlenül, de talán maguk sem tudják, hová sietnek… Hiányzik az együttérzés másokkal, nem tudják magukat beleképzelni magukat a körülöttük élők sorsával, mintha a jó szó, a törődés, a szeretet is pénzbe kerülne, ami sajnos, sokaknak valóban nem elég.
Köszönöm a kedves szavaidat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Nekem megjött a kedvem. Köszönöm:)
Pontosan nem jelölted, hogy mitől? Ha attól, hogy olvastad a versem, annak nagyon örülnék.
Köszönöm a látogatásodat, máskor is szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Szép ez a sóhaj.Nekem is jólesett, – olvasni.
Gratulálok!
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Valika!
Tudom, hogy versem – tőlem szokatlanul – valóban nagyon rövdid. De annak örülök, hogy meglátogattál és elolvastad.
Szeretettel köszönöm: Kata
Kedves Kata
Kívánhat-e ember ennél szebbet. Repülni, szállni fent a magasban. csodálatos lehetne.
De szerintem itt lent is vannak szép csodák: PL: Te, ki nekünk írsz ilyen gyönyörűségeket.
Szeretettel Liza
Kedves Liza!
Tudom, hogy nem csak fönt, de idelenn, a mi gyönyörű országunkban is vannak még csodák, de nem úgy gongolom, ahogyan te írtad. Kis hazánkban is sok a csodás táj, épület, emlék. S ezeket én gyűjtöm, s csak azt nem értem, sokan miért kívánkoznak máshol a csodákat látogatni, s nem itt, a közelünkban.
Köszönöm a szép szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Sokszor "irigylem" a madarakat:-), ők végtelenül szabadok, mi meg szabad rabok vagyunk.
Szép elmélkedő.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Én is iigylem őket. Igazat írtál, mert az az igazi szabadság, csak röpködni, gondok nélkül, csak szállni és a felhők közül nézni, hogy szenvednek-gürcölnek lenn az emberek.
Köszönöm kedves szavaidat és a látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon sok embernek vágya, hogy olyan szabadon szállhasson, mint a madarak….Főleg művészemberek gondolata forog e körül!
Annyi előnyünk van a többivel szemben, hogy mi a fantáziánk segítségével akár madárként is szelhetjük az ég kékjét!…Gratulálok írásodhoz!…Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Egyetértek azzal, amit leírtál. Bizony, nagy előny számunkra, hogy fantáziánk segítségével bárhová eljutunk. Köszönöm a szavaidat.
Szeretettel ölellek: Kata
ez jó. teszik.:)))
Zsolt
Köszönöm, Zsolt!
Szeretettel: Kata