sírva csikordul egy érzés bennem,
kiszáradt tómeder csak az életem –
– bolyong még erre a szerelem?
fáj kimondani – nem is akarom,
de csak erről dúdol az én dalom:
…nem lel rám többé, elszalad mellettem,
nem vet rám csóvát, nem kering köröttem
nem bűvöl ódát szomorú szívemben,
nem táncol tangót, nem simít lágyan,
nem súgja fülembe: csak erre vártam,
nem lobbantja lángra jéghideg ágyam…
(…most is itt zümmög, itt neszez fejemben
ha akarom, ha nem, itt van a szívemben…)
5 hozzászólás
Nagyon szép verset ítál a szerelmes vágyódásról. Az igaz szerelem nem múlik el soha, mindig bennünk él a vágy, a szerelem akkor is, ha elveszítettünk valakit…
Kata
dreaming kedves!
Gratula Neked!
Vágyódó szép dalod,
Magával ragadott!:)
Kedves Dóra és Kata!
Igazán köszönöm kedves szavaitokat, és hogy olvastok 🙂
Puszi: Éva
Nagyon szép.Elismerésem:Szeretettel:Nagy Krisztina
Kedves Krisztina!
Igazán köszönöm, hogy "felfedezted" ezt a régebbi versemet 🙂
Örülök, hogy tetszett – köszönlek 🙂
Szeretettel: Éva